Podmaniczky Pál: A reformáció neveléstörténeti jelentősége. Sopron 1916.

15 mindazonáltal el kell ismernünk. Azért, hogy a nyugat zsibbadt kulturájába bevezette a klasszikus ókor nevelő erőit, hála illeti meg. Közvetve a reformációnak is jó szolgálatot tett azzal, hogy megtörte az egyetemeken a scholastica uralmát. A német egyetemek, mint legelsők: Bázel, Freiburg, Tübingen, Frankfurt (az Odera melletti), majd mint legutolsók az XVI. század második tizedében ; Lipcse, Erfurt, Wittenberg rendre megnyitják előtte kapuikat. S ha a legtöbb helyütt csak arra szorítkozott is a reform, hogy a humanista rhétor és poéta számára tanszéket állítottak föl s azok megkezdték a görög és latin klasszikusok olvasását és magyarázását, a humanista tavasz üde szellője befurakodott az előle még elzárt dohos tantermekbe is. A humanismus „ad fontes !" jelszava új 4 idők jöttét készíti elő a theologia számára. Terjed a nyelvek ismerete, amelyekkel be lehet hatolni az írás eddig eltakart mélységeibe. A XV. század végén Wimpfeling csak öt olyan német humanistát ösmer, aki görögül tud, 1520-ban pedig már valamennyi német egyetemen lehetett görögül tanulni. Korszakalkotó esemény a theologiai tudomány történetében Reuchlinnak 1506-ban megjelent héber nyelvtana s az Erasmus által 1516-ban kiadott görög újszövetség. Az természetesen mind romba dőlt, amit a humanismus halhatatlansága legszilárdabb alapjának ítélt. A szerzőiktől örökbecsűeknek hirdetett humanista poémák, a melyekben a „szabad" egyéniségek egy-egy bőkezűnek Ígérkező maecenasnak csuszó-mászó servilismussal bocsátották árúba magukat, a könyvtárak Iegelrtjtettebb zugaiban hevernek. Oda kerültek a humanista szónoklat és levélírás remekei is, amelyekben a középkorban némaságra ítélt ember — a bursákban még az ebéd ideje alatt is a lectort kellett hallgatni — szabadjára eresztette beszédes kedvét. Ott vannak az „isteni" Erasmus levelei is, amelyek annyi embert