Podmaniczky Pál: A reformáció neveléstörténeti jelentősége. Sopron 1916.

9 basztotta, másrészt jó előkészítő volt a pap, a szerzetes jövendő tisztére, mert a kit rabszolga módra nevelnek, nemcsak maga lesz jó rabszolga, hanem jó rabszolgákat is nevel. A pápaság következetességére jellemző, hogy a nevelés terén is legalább is közönyös volt azokkal a mozgalmakkal, törekvésekkel szemben, amelyeknek nevelési eszményével való közvetlen kapcsolatát nem látta. Sokszor ellenük is fordult, akadályokat gördített elébük, vagy pedig, ha lehetett, átformálta őket a maga akaratának eszközlőivé. Ezt cselekedte, amint már rámutattunk, az egyetemekkel. Az egyetemek nem voltak édes gyermekei. Bölcs előrelátással gyermekeivé fogadta őket. „Állami és egyházi kezdeményezés nélkül a Studium generaleban rejlő erő alapján létesültek az* első egyetemek" (Schneller: Paed. dolg. I. 131. o.) Igyekeznek is, amint szerét ejthetik, szabadulni a gyámkodó kéz alól. Már jóval a reformáció előtt, sőt még a humanismus győzelmét is megelőzőleg feltünedeznek itt is, ott is a világi tanárok. így Breitenbach János lipcsei tanárról 1488-ban azt olvassuk, hogy nős ember, ami természetesen azt jelenti, hogy világi renden levő ember. Amikor azonban a keresztes háborúkat követő kulturális föllendülés megteremti a városi iskolákat, az egyház ezeket már nem öleli oly sietve keblére, mint az egyetemeket. Pedig alighanem igaza van Paulsennek (Gesch. d. gelehrten Unterrichts 17. o.), hogy ezek épenséggel nem az egyházzal ellentétes áramlat szülöttei. Sőt egyes helyeken létre is jött bizonyos kapcsolat a városi iskola és az egyház között. S ha némelyhelyütt az iskolás kanonok félt is az új iskola miatt jövedelme csorbulásától s ezért ő akadékoskodott, a bizalmatlanság, idegenkedés gyökere mégis az egyház féltékenysége volt. Nem igen merte remélni, hogy ezek az iskolák hűséges és engedelmes alattvalókat fognak nevelni számára. Ezért adott ezeknek az