Podmaniczky Pál: A reformáció neveléstörténeti jelentősége. Sopron 1916.

7 részesültek oktatásban, de ez mindig különös kiváltság számba ment s nem vált elvi alapon nyugvó, a papság, szerzetesség határait átlépő tevékenységgé. A módszer itt is, áz iskolában is ugyanaz a teljesen élettelen formalismus volt, amellyel a pápaság annyira megkönnyítette a maga munkáját a lelkipásztorkodás, igehirdetés, katechesis terén. Hogy Donatus nyelvtanának szabályai bevésődjenek a gyermek emlékezetébe, ez jórészt a virgács gondja volt. Ezért indult a X. században könyörületre a gyermekek iránt a veronai Ratherius s „Servadorsum", („Sparadorsum" néven is szerepel; magyarul így mondhatnók: „Hátkímélő") bíztató címen egy új latin nyelvtant irt. De Donatus és a virgács uralmát nem tudta megtörni. S ha egynémelyik kolostori iskoláról ma is mint a tudomány tiszteletreméltó fellegváráról emlékezünk is meg, így Hrabanus Maurus fuldai iskolájáról, az iskolák legtöbbje beérte a lehető legszerényebb eredménnyel is. Az 1382-iki esztergomi zsinat nem is kivánja a fölszentelendő papra nézve többnek a megállapítását, mint azt, hogy tud-e jól olvasni és énekelni. Ilyen módon érthető, hogy Meráni Berthold, Gertrud testvére a bambergi prépostságig fölviszi. De a kalocsai érseki székben III. Incze minden jóakarata mellett sem erősítheti meg, mert a hozzáérkezett jelentés szerint az egyházjogban s egyházi szónoklatban teljesen járatlan, vagy — amint az óvatosan udvarias jelentés hozzáteszi — nagyon gyönge. A pápaság azonban jól tudja, hogy szellemi fegyverzetre is szüksége van. Szolgálatába fogja tehát az egyetemeket is. Résen áll, ott van a bölcsőjüknél, mintha sejtené, hogy az első egyetem, a mely az ő bábasága nélkül születik meg (Wittenberg 1502-ben), milyen veszedelmet zúdít reá. Nincs ellenére, hogy Aristoteles segítségével az egyház tanrendszere megalapoztassék és kiépíttessék, de a mikor kész a scholastica a maga