Szigethy Lajos: Magyar történet az ág. hitv. evang. elemi iskolák VI. osztálya számára. Budapest 1916.

II. A mohácsi veszedelem után következő korszak története - 12. A Széchenyi-korszak

— 51 — gyűlést tartani. Az ezután csakugyan károm évenként összeülő országgyűlések egyik főgondja volt az alkotmány biztosítása. Sokan legjobb biztosítéknak a vármegyéket tartották. Ezek ugyanis az alkotmánnyal ellenkező rendeleteket gyakran levéltárba tették anélkül, hogy végrehajtották volna. Mások jobb biztosítéknak tartották, hogy a középpontban felelős minisztérium vigye a kormányzást. Ez ne csak a királynak, hanem az országgyűlésnek is felelős legyen. Ha az országgyűlés nem bízik benne, köteles legyen lemondani. Ez utóbbi felfogás győzött, s 1848ban felállították a felelős minisztériumot. Azt is követelték, hogy az országgyűlésen ne a régi négy rend, hanem az egész nemzet legyen képviselve. A nemzeti nyelv uralomra jutása. A régi Magyarországon a kormányzás, bíráskodás és a törvényhozás nyelve a latin volt és a törvényeket latinul írták. Az 1825-tel kezdődő időszakban az országgyűlések mindig jobban a magyart tették a latin hivatalos nyelv helyébe. Végre 1844-ben teljesen és kizárólagosan a magyar lett a hivatalos nyelv, vagyis az állam nyelve. Hazánk idegen nyelvű lakosai között, különösen a horvátok között olyanok is akadtak, akik a magyar 4* Széchenyi István.