Szigethy Lajos: Magyar történet az ág. hitv. evang. elemi iskolák VI. osztálya számára. Budapest 1916.

II. A mohácsi veszedelem után következő korszak története - 9. A török uralom megszűnése és a szabadságharcok

— 38 — nemesre, parasztra. Karaffa tábornok Eperjesen külön törvényszéket (vértörvényszéket) állított, mely ártatlan embereket összeesküvés gyanúja alapján kínoztatott és kivégeztetett. A protestánsok jogait mindenben korlátozták. Még az iparos céhekből is sok helyen kizárták őket. Nádort nem engedtek választani : német helytartóra bízták az ország kormányzását. Nagy teher volt az erőszakos újoncozás is. Elfogták a szegény legényeket s elvitték a francia határra, hogy ott idegen érdekekért ontsák a vérüket. Az egész nemzet el volt keseredve és csak a vezért várta, hogy fegyvert fogjon. II. Rákóczi Ferenc szabadságharca. I. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona fia, őseitől örökölte a haza és a szabadság szeretetét. Látta nemzete elnyomott állapotát. Leveleket írt XIV. Lajoshoz és kérte, hogy segítsen a magyar nemzeten. Ezért börtönbe vetették; onnan Lengyelországba menekült és 1 703-ban francia segélypénzen fogadott csapatokkal tért vissza. A nemzet valláskülönbség és nyelvkülönbség nélkül hozzá csatlakozott. A szécsényi gyűlésen megválasztották vezérlő fejedelemnek. A kuruc hadat vitéz tábornokok: Bercsényi Miklós, Vak Bottyán, Ocskay László, Károlyi Sándor és mások sokszor diadalra vezették. De Lipót hadai kitűnően voltak szervezve, sok volt náluk a tanult, jó katonatiszt. így azután a felkelőknek voltak nagy csatavesztéseik is; például Nagyszombatnál, Zsibónál, Trencsénnél. A kurucoknak nehéz volt a helyzetük azért is, mert az ország szegény volt. A pénzhiányon rézpénz verésével akartak segíteni. De utóbb olyan sokat vertek ebből a; felirata után „libertás"-nak nevezett kongó pénzből, hogy nagyon leszállt az értéke.