Szigethy Lajos: Magyar történet az ág. hitv. evang. elemi iskolák VI. osztálya számára. Budapest 1916.

II. A mohácsi veszedelem után következő korszak története - 9. A török uralom megszűnése és a szabadságharcok

39 — Nehezen ment a seregek felszerelése is, mert az országban kevés volt az iparos. Ilyen nehézségek mellett is nyolc évig bírták a harcot. Az elkeseredés annyira fokozódott, hogy az ónodi országgyűlésen kimondták : „József többé nem királyunk!" De a dolgok mind rosszabbra fordultak. A pestisben elpusztult az ország lakosságának negyedrésze és a katonák közül is igen sok. A marhavész nagy gazdasági kárt okozott. XIV. Lajosnak rosszul ment a dolga a Spanyolország birtokáért Lipót utódjával, I. Józseffel való harcban. Nem tudta tehát fizetni Rákóczinak a segélypénzt. De József is békülni akart, hogy francia ellensége ellen fordíthassa egész erejét. Rákóczi maga nem gondolt a békére : kiment Lengyelországba, hogy találkozzék Nagy Péter orosz cárral és megnyerje szövetségesének. Azalatt itthon Károlyi Sándor és több kuruc vezető ember Szatmáron megkötötték a békét, s a majtényi síkon a kuruc sereg meghódolt a király megszemélyesítője, Pálffy János előtt (1711). A szathmári békében a király megígérte, hogy az alkotmányt megtartja s a meghódoló kurucoknak bűnfeledést, amnesztiát biztosít. Rákóczi, Bercsényi s több társuk nem hódoltak meg. Franciaországban, majd Törökországban, Rodostóban laktak. Ott is maradtak halálukig. Hamvaikat Ferenc József királyunk és a nemzet hazahozatták, hogy itthon nyugodjanak a hazában, melynek olyan hű fiai voltak. A szatmári békével befejeződött äZ <i mohácsi vésszel kezdődő korszak, melyben majdnem szünet nélkül folyt a háború, hol a törökökkel, hol a németekkel. A török ellen létezésünket kellett védenünk, a német ellen nemzeti és vallási szabadságunkat.