Podmaniczky Pál: A keresztyén istentisztelet lényege valláspsychologiai és dogmatikai alapon kifejtve. Pozsony [1916.]
42 tudatos előidézése a ker. gyülekezet szolgálata. Így érvényesíti a gyülekezet a maga szentségét és egyetemességét. Szent azért, mert hisz Jézusban, bűnét bánja, szeret s ez a hite, bűnbánata, szeretete hitet, bűnbánatot, szeretetet gerjeszt. S a mikor így Jézust megragadó hit, bűnbánat szeretet támad körülötte, köre tágul: egyetemessége érvényesül. Mivel tehát a szolgálat lényege szerint Krisztusról való bizonyságtétel s így a Lélek erejében történik s a Lélek csak az ige által munkálkodik, a ker. szolgálat lényege szerint az ige szolgálata 1. A Krisztus azonban nemcsak az ige, hanem az igével egybeforrott cselekmények, a szentségek által is munkálkodik gyülekezetében 2. A keresztség életünket egyszersmindenkorra meghatározó cselekedete a Krisztusnak 3. Egyszersmindenkorra szembehelyez a bűnnel, mert a mikor csak a kegyelem által ítél megmenthetőknek bennünket, teljesen és feltétlenül elítél mint bűnösöket. Egyszersmindenkorra a hit motívumát adja, mert a Krisztus kegyelmét a maga teljességében egyenest énünkre vonatkoztatja. Mivel ugyanis beléhelyez mind a megfeszített, mind a föltámodott Jézus közösségébe, a keresztség kegyelme a teljes kegyelem: mint bennünket a Krisztusban már eleve kiválasztott kegyelem megigazít, megvált, újjászül, megszentel bennünket a Krisztusban. Mivel a teljes kegyelmet adja, azért történik a keresztség az Atyának, Fiúnak és Szent Léleknek nevében. A keresztség vizétől elválaszthatatlan igében a Lélek, a Lélek által a Fiú, a Krisztus, a Fiú által az Atya cselekszik. Bűnös voltunk következtében számunkra természetesen első sorban a váltságot szerzett Krisztus cselekedete, mert a mikor az ő gyülekezetébe beleplántáltatunk, vége szakad Istentől való elválasztottságunknak s Istennel egyesíttetiink. Az úrvacsorában tapasztalja meg a ker. gyülekezet a Krisztus közötte való jelenlétét és a vele való közösséget a legtökéletesebben 1. A kenyérben és a borban, vele és alatta ugyanis való1 Grützmacher i. m. 309-O. 2 Az ige és a szentségek viszonyára nézve I. Schlatter i. m. 473-0, s a kérdés jelen állására vonatkozólag: Dunkmann: Das Sakramentsproblem in d. gegenwärtigen Doymatik. 9-o. 3 Ha a keresztséget a Krisztus cselekedetének tekintjük s nem az emberének, a gyermekkeresztség problémája elveszti élét. Akár felnőtt, akár gyermek a megkeresztelt, a keresztség ténye a Krisztus részéről mindig ugyanaz. A gyermekkeresztségnél mindenesetre különös határozottsággal lesz nyilvánvalóvá, hogy a Krisztus cselekedete minémüségünktől független. Ennek a ker. tudat száinara, a mint azt valláspsychologiai vizsgálódásaink folyamán láttuk, nagy a fontossága. L. Schlatter i. m. 461-0. 4 Mivel itt a legközvetlenebb az érintkezésünk a mindeniittjelenvaló Jézussal, a mindenüttjelenvalóságról szóló dogma speculativ kiépítése itt egyenest szükséges. Meggyőződésünk, hogy ennek Luther s újabban Rocholl nyomán kell történnie. L. Rocholl i. m. már idézett fejezetei közül főleg 356-, 371-0, I. továbbá még ugyanattól: Altiora quaero. — A kifejtett úrvacsorai tanra vonatkozólag 1. Rohnert: Die Dogmatik d. ev.-luth. Kirche, 455-0, Luthardt: Kompendium d. Dogmatik XI. 375-0. Az úrvacsorai tanra nézve, sajnos, áll Schlattere nézve is (1. i. m. 468-o). Dunkmann megfigyelése (i.m.9-o),hogy a modern dogmatikusok legnagyobb része Zwingli hatása alatt áll.
