Podmaniczky Pál: A keresztyén istentisztelet lényege valláspsychologiai és dogmatikai alapon kifejtve. Pozsony [1916.]
43 ságos testét és valóságos vérét adja neki a megdicsőült Krisztus. Mivel a Krisztus mondja, a kenyér teste, a bor vére. Tehát itt is, mint a keresztségben, az elem és az ige elválaszthatatlan. S noha a bűneik bocsánatára megtöretett test, kiontatott vér mindenek előtt a bűneink bocsánata felől való újramegbizonyosodást adja, az úrvacsorába is, mint a keresztségbe, a teljes kegyelem van belefoglalva. Testének evése, vérének ivása által az e világban lehetséges legteljesebb egységbe jutunk a megfeszített, föltámadott, mennybe ment és mindenütt jelenvaló Krisztussal s így a legteljesebb megbizonyosodást nyerjük a benne lett, bennünket eleve kiválasztott s bennünket megigazított, megváltott, újjászült, megszentelt kegyelem felől. A Krisztusról szóló írott igéhez kapcsolódó élő ige, a keresztség és az úrvacsora alkotják a Krisztus gyülekezetének kultuszát. A bennünket foglalkoztató kérdés ennek következtetében most már így alakul: mi a Krisztust hirdető ige és a szentségek alkotta kultusz lényege? LLgy ezt megállapíthassuk, az ige és a szentségek tartalmát kell vizsgálat alá vennünk. Az ige és a szentségek tartalma — ezért kegyelmi eszközök, — a Krisztusban lett kegyelem. Az igében és a szentségekben ugyanis mint tulajdonképeni cselekvő alany az Atya küldötte, a Lélek által reánk ható Krisztus lép elénk 1 s az igét szent és egyetemes gyülekezetében az igehirhetői hivatal által azért hirdetteti, a ker. szolgálat által azért terjeszti, a keresztséget és az úrvacsorát azért szolgáltatja ki, hogy az embert a maga gyülekezetébe hívja és Istennel egyesítse, a mi azonban — lévén az ember Istentől elítélt bűnös — csak a benne, a Krisztusban lett kegyelem alapján lehetséges. Vagyis legközelebbi föladatunk az ige és a szentségek, a kegyelmi eszközök közvetítette kegyelem elemzése. A Krisztusban lett kegyelem mint megigazító, megváltó, újjászülő, megszentelő, kiválasztó kegyelem nyilvánul 2.- A kegyelem megigazít. A megigazítás az igaz Istennek a bűnös embert igazzá 1 Ha a ker. kultusz lényegének vallástörténeti megállapítása volna feladatunk, mindenek előtt ebben látnók a ker. és nem ker. kultuszok között való kölönbséget. A ker. kultuszban első sorban Isten a cselekvő, az ember pedig cselekvésének tárgya. Minden ténykedése az embernek csakis visszahatás az isteni hatásra. Itt ki van zárva minden theurgia. A nem ker. és az ezek hatása alá került pseudokeresztyén kultuszokban a cselekvő alany első sorban az ember és Isten az ő cselekvésének tárgya. Itt Isten prioritása nem érvényesülhet, Isten a második helyre kerül. Ez a tneurgia. 2 A mit a következőkben mint a kegyelmet és kegyelem hatásait tárgyalunk, azt a hagyományos dogmatika az üdvrend fejezetében tárgyalja. L. pl. Wacker: Die Heilsordnung. Itt a következőképen oszlik fel a kegyelem hatásainak tárgyalása: 1) vocatio activa et passiva, 2) illuminatio activa et passiva, 8) conversio activa et passiva, 4) sigillatio activa et passiva, 5) renovatio activa et passiva, 6) conservatio activa et passiva, 7) perfectio activa et passiva. L. i. tn. 17. o. Schlatter általunk követett módszere megfelel Pröhle K. három követelményének: 1) világos és határozott, 2) tartalmas és szemléletes, 3) tág. Theol. Szaklap 1915. : 56. o. L. Schlatter i. m. 477-, 492-, 503-, 510-, 518-0.
