Podmaniczky Pál: A keresztyén istentisztelet lényege valláspsychologiai és dogmatikai alapon kifejtve. Pozsony [1916.]
33 a Krisztusban Isten szeretete lépett eléje s istenellenessége ellenére is közösségbe fogadta magával a Krisztusban lett kegyelem alapján. Tehát az istenszeretetnek is a váltságvágy kielégültsége az éltető gyökere. Az istenszeretet is visszahatás. Az initiativa Isten részén van. Hogy az istenszeretet lényege szerint Istennel való egyakaratiság ennek következtében, az megnyilvánul minden ténykedésében. A mint Isten szeretete a Krisztusban lett kegyelemben mindenkire irányúi, úgy az istenszerető ember is mindenkit szeret. A mint Isten istenellenessége ellenére is lehajolt hozzá szeretetével, úgy ő is szereti azokat, a kiknek istenellenes akarata ellene tör. A mint Isten sem a puszta jog szerint létesítette s tartja fenn vele a közösségét, úgy ő is megbocsát, jusson fölül, juss nélkül is ad. Az istenszerető akarat egyáltalában mindenben egy akar lenni Isten akaratával. Tehát Istennek engedelmes akarat. Egyesül Isten parancsával s elfojtja a vele ellentétes kívánást. Vagyis itt is ugyanazt figyelhetjük meg, a mit a bűnbánatnál: az ember Isten oldalára lép s Isten akaratával egyesített új akaratával szembefordul az istenellenes akarattal. Az isteni akaratot megjelentő normát egyrészt a lelkiismeretben találja, a melyet a Lélek által vezetettnek tart, másrészt- a Szentírásban, mely a Krisztus ismeretét közvetíti számára. A kettő egybehangzása adja meg neki az Isten akarata felől való bizonyosságot. Az írás vezetésével így lesz a ker. ember élete Jézus követésévé. Engedelmes akarattal azt követi, a kiben Isten kegyelmes akarata megragadta 1. Az istenszeretetben nyilvánuló akarategység ad továbbá határozottan ker. jelleget azoknak a subjectiv kultikus elemeknek, a melyeket, mint minden kultuszban, a ker. kultuszban is megtalálunk. Ezek: a vallástétel, az imádság, az áldozat 2. — A ker. vallástétel receptivitáson alapuló activitás 3. Az istenszeretet hajtotta gondolkodás mindenek előtt Isten felé fordul. Az ige ekkor a Krisztushoz utalja, mint ahhoz, a ki által egyedül ösmerhető meg Isten. így a ker. ember a Krisztus által ösmeri meg Istent, még pedig úgy ösmeri meg, mint a Krisztus által kiengesztelt Istent. A megismerés mélyülése, tágulása ennek a kiengeszteltségnek bizonyosságát erősíti s vallástételre készteti a ker. embert, a melynek így kettős gyújtópontja a bűn és a kegyelem 4. Tehát, a mint a ker. gondolkodás is fel egészen a theologiáig christocentrikus, úgy a vallástétel is az minden formájában. S mert az embert szerető istenszeretet hajtja, a mely mindeneknek 1 L. pl. Roscher: Geistliche Gedanken eines Nationalökonomen. 20. o. 2 Ezt a három subjectiv elemet látja a kultuszban Schlatter i. m. 213. o. Hasonlóképen James is, csak azzal a különbséggel, hogy csupán a negativ vállástételt, a bűnvallást veszi tekintetbe. James i. m.462. o. (James-Wobbermin i. m. 365. o.) Eltérő azonban Wundt elemzése: imádság, áldozat, megszentelő ritusok. Völkerpsychologie. VI. 449. o. 3 Schlatter i. m. 228-, 416.-0. 4 Tehát typusa a vallástételnek a liturgiába beillesztett bűnvallás és bűnbocsánathirdetés. L. Christi. Gesang- und Gebetbuch für ev. Gemeinden. Pozsony 1899. Gebetsanhang. 3. o. 3
