Podmaniczky Pál: A keresztyén istentisztelet lényege valláspsychologiai és dogmatikai alapon kifejtve. Pozsony [1916.]
32 Isten ítélő akaratával s így helyezkedik szembe istenellenes akarat kormányozta énjével. Ez a szembehelyezkedés természetesen csak ott történhetik meg, a hol az istenellenes akarattal szembeszegezhető az istenes, Istennel a Krisztus által egyesült akarat. Innen van, hogy igazi, a bűnt elítélő és a bűnös akarattal szembehelyezkedő bűnbánatot csak ott találunk, a hol a Krisztus kegyelmének megragadása már ténynyé vált. A bűnbánat épen azért bánat a bűn fölött, mert a ki átéli, már megtapasztalta a kegyelemben Isten szeretetét. A bűnbánatnak tehát mindenképen, mint a bűnt elítélő ítéletnek, mint az istenellenes akarat ellen szegülő istenes akaratnak, mint az Isten szeretete felől való bizonyosság és az istenellenesség egymásnak feszüléséből eredő kínnak, az Istennel való egységben van tápláló gyökere. S épen ezért a hitnek állandó kísérője. Esetleg tudatos kezdete a megtérés, de mivel a kegyelem állapotában is a test és a világ vesz körül s közvetítésével az istenellenesség ingere positiv eredménynyel is érint, a bűn elítélése és ez ítélet érvényesítése ép oly állandó, mint maga az Istennel való egység. Itt, az istenellenes akarattal való szembehelyezkedés állandóságának szükségességében van tehát a psychologiai gyökere annak az állandó szükségérzetnek, a mely az Istennel való egyesíttetés újabb meg újabb újraátélését kívánja. Ezért jellemzi a ker. ember tudatát bizonyos kettősség. Tudatában van egyrészt bűnösségének, másrészt azonban újjászülöttségének is 1. S a mily mértékben növekedik és erősödik az Istennel való egység, oly mértékben mélyül a bűn fölött való bánat is, mélyebbre hatol a fölötte való ítélet s mivel az istenes akaratnak az istenellenessel szembeszegülő ereje fokozódik, egyre következetesebb is ennek érvényesítése. 2 Vagyis ennek a kettősségnek tudata annál határozottabb, minél feltétlenebb az Istennel Aaló egység tudata. A hittel és a bűnbánattal együtt a kegyelem hatásaképen jelentkezik az istenszeretet is 3. A ker. ember szereti Istent, a mi szerinte azt jelenti, hogy Isten gondolatait gondolja, Isten akaratát akarja. Istenszeretete motívumát a Krisztusban látja. Szereti Istent, inert 1 íme, egy példa arra, hogy Jamesnek a ker. hitéletre vonatkozó megfigyelései nem hatolnak be a lényegig. Épen a hivő ember nem „united self". Schlatter i. m. 551. o. Arnd i. m. I. 16. II. 7. Ép akkor „divided self", a mikor az istenes akarat harczát vívja az istenellenessel. L. erre vonatkozólag Schlatter psychologiai fejtegetéseit „Der Dienst des Christen in der älteren Dogmatik" cz. dolgozatában. 27. o. 2 A hit és bűnbánat párhuzamosságát megfigyelhetjük pl. Arndt vallásosságában és költészetében. L. Baur: Ernst Moritz Arndts Leben, Thaten und Meinungen. 198.-0. 3 Schlatter: Das Christi. Dogma. 200-, 211-, 297-, 557-, 560-, 564.-0. Klasszikus megszólaltatói az istenszeretetnek Angelus Silesius énekei: Liebe, die du mich zum Bilde deiner Gottheit hast gemacht. . . Ich will dich lieben meine Stärke. . . Arnd i. m. I. 13., 24., 26., 28. II. 24-26. Scriver i m. 11.57,102. o. Helylyel-közzel a következő fejtegetésekkel párhuzamosak James i. m. következő fejezetei: 248-, 259.-0. Jamesre, a pragmatistára nagyon jellemző a „saintliness" megítélése 326.-0. (James-Wobbermin i. m. ; *
