Podmaniczky Pál: A keresztyén istentisztelet lényege valláspsychologiai és dogmatikai alapon kifejtve. Pozsony [1916.]
31 Krisztus kegyelmét. Bizonyos tehát Istennel való egysége felől, mert Isten maga vitte végbe az egyesítést. Az activitás Isten részén van. Az ő szerepe csak receptív. 1 S noha a megbékéltség tudatát kísérő érzések olykor fordított arányban állanak erősség tekintetében a hit erősségével, a megváltás után való vágy kielégülésének, az Istennel való egység helyreálltának mégis csalhatatlan bizonyossága az az érzés — békességnek nevezi a ker. terminológia, — a mely jelzi, hogy az istenbizonyosság és istenellenesség egymásnak feszüléséből szülemlő kín elmúlt s helyébe az istenbizonyosság és a megváltottság bizonyosságának egybeolvadásából keletkezett élv lépett 2. A kegyelem a hittel együtt bűnbánatot ébreszt 3. Mivel kegyelemre csak a bűnösnek van szüksége, a kegyelem minden vonatkozásában a bűnösség elismerését követeli meg. Mert bűnös az ember, azért kell megigazíttatnia, mert a gonosz kívánság hajtja, a sátán uralkodik rajta, a halál fenyegeti, azért kell megváltatnia, mert a mint van, nem mehet be Isten országába, azért kell újjászületnie, mivel az istenellenes kívánást tápláló testben és világban él, meg kell szenteltetnie. A mikor az ember .bűnösségét elismeri, el is ítéli egyben. Még pedig elítéli istenbizonyossága alapján, mert istenellenessége érvényesülését látja benne. Azonosítja magát »A ker. dogmatika szerint innen van, hogy ezek a folyamatok, (ép úgy mint a következőkben taglaltak) tulajdonképen teljesen le nem Írhatók, tulajdonképeni létrejöttük meg nem figyelhető. A teremtmény elől el van rejtve teremtetésének folyamata. Schlatter i. m. 375. o. A valláspsychologia eddigi legfontosabb megállapításainak egyike ép ennek a határnak elismerése. A valláspsychologia is tudja, hogy a tudatalatti rétegbe nem hatolhat le. Ezt nekünk is szem előtt kell tartanunk, úgy eddigi, mint következő fejtegetéseinkre nézve. L. különben Jamesnek a 19. o. 7. jegyzetében idézett fejtegetéseit, a hol a tudatalattin át bennünket érintő hatásokat támaszpontul használja fel metaphysikája számára. - A hitnek ilyetén psychologiai értelmezése ellentétben van Schleiermacherrel (Der christliche Glaube. Ed. Hendel. 5. o.), Jamesszel (i. m. 431. o., James-Wobbermin i. m. 344. o.), Maierrel (i. m. 544. o.) s az érzés-theoria többi képviselőivel. Természetesen a hit egyoldalú intellectualista vagy voluntarista értelmezésével .épen úgy. Wundttal sem értünk egyet. L. Völkerpsychologie. VI. 504. o. Álláspontunk igazolására nézve 1. Schlatter i. m. 115-, 117-, 119-, 524-, 621-, 661.-0. Helyes psychologiai megfigyelésen alapszik a hit orthodox meghatározása: „Fidei salvificae inest: notifia, assensus et fiducia". Masznyik: Dogmatika. 166.-0. L. a fent elemzettekre vonatkozólag a következő asceticus irodalmat: Gerhard: Meditationes sacrae. XII. De natura ac proprietatibus verae fidei. Arnd: Vier Bücher vom wahren Christenthum. III. 2. 3. Scriver i. m. 1. 350.- (főleg 1. 7. §.), 385-, 427.-0. Petri: Der Glaube. 145.-0. James a hit által való megigazulást teljesen félreértette, i. m. 108. 111. o. (James-Wobbermin i. m. 90. 93.) Pedig a megértés lehetősége igen közel volt hozzá, i. m. 244- (James-Wobbermin i. m. 198.-0.) 3 L. Schlatter i. m. 287-, 293-, 297-, 547-, 553.-0. Arnd i. m. 1. 4., 8., 11., 12., 13., 15.,20.,22. —James idevágó —részint azonban az előbbi fejtegetésekre is vonatkozó — fejezetei i. m. 166-, 189-, 217.-0. (James-Wobbermin i. m. 137-, 157-.0.) Mivel James sem a bűnnek, sem Jézus személyének jelentőségét nem méltatta kellő figyelemre, megállapításai itt különösen kifogásolhatók. L. Schmidt i. m. 57.-0., a kinek ellenvetéseit azonban nem mindenben osztjuk.
