Podmaniczky Pál: A keresztyén istentisztelet lényege valláspsychologiai és dogmatikai alapon kifejtve. Pozsony [1916.]

27 gyülekeznek a kultusz résztvevői.

1 S az egyház azt vallja és hirdeti, hogy kultusza nem emberi akarat ténye. Szolgái Krisztus parancsát hajtják végre, a mikor hirdetik az igét, kiszolgáltatják a szentségeket. Tehát tulajdonképen a Krisztus akarata az, a mi az

1 ig_ és a szentségek köré összegyűjti a gyülekezetet. Krisztus azonban nemcsak összehívja a gyülekezetet, hanem jelen is van ott, a hol az ige hirdéttetik s a szentségek kiszolgáltattalak. Jelen van, láthatatlanul ugyan, de valóságban

2. A mint jelen van az igében és a szentségekben a Lélek és munkálkodik általuk, úgy jelen van a Krisztus is. A Lélek munkásságának ép az a czélja, hogy a jelenvaló Krisztussal érintkezésbe hozza az embert. Az igehirdető, szentségkiszolgáltató tehát tulajdonképen csak eszköz

3, szavában, cselekedetében a Lélek által a Krisztus lép a gyülekezet elé s a kultusz így alkalom arra, hogy az ember a láthatatlan, de valóságban jelenlévő Krisztussal találkozhassék

4. Vagyis ennek alapján megállapíthatjuk: a ker. kultuszra vonatkozólag azt a bizonyosságot találjuk, hogy a ker. kultuszban Krisztusra irányított váltságvágyával résztvevő ember az igében és a szentségekben munkálkodó Lélek által a Krisztussal találkozhatik. Hogy a vágy megtalálhatja-e a Krisztusnál a kielégülést, ezt az ige és a szentségek tartalmának, vagyis annak vizsgálata fogja eldönteni, a mit a Krisztus az embernek ad. 1 Tehát a modem, psychologiai alapon nyugvó templomépítési stílust tartjuk szem előtt, a hol az oltárt uralja a templom, előtte a szószék (pl. a Zionskirche Drezdában, Chr. Kunstblatt. 1914. 7. o.) s lehetőleg vele szerves összefüggésben a keresztelőkő. Teljesen psychologiaellenes azonban az orgonának az oltárral való egybeolvasztása. 2 Ha James nem a lelki élet beteges tüneteit, hanem az ubiquitas Christi lutheri tánát vette volna kiindulópontul, a „reality of the unseen" felől való bizonyosságnak helyes értelmét is megállapíthatta volna. L. James i. m. 53.-0. (James-Wobbermin i. m. 42.-0.) Schmidt i. m. 24.-0. A lutheri fölfogás, mindenek előtt az úrvacsorai tan, megdöntötte a scholastikus világképet (a melyet azonban a református theologia átvett) s egy vele ellentétes világkép alapjára fektette az ubiquitas tanát Nem a coelum empyreum fölött trónol az Úr s nem a transsubstantiaíio multiplicatioja révén van jelen az oltárokon, hanem jelen van mindenütt, mert a nem quantitativ, csak c ualitativ távolságban levő mennyben ül „az Atya jobbján" s így közel van mindenütt mindenekhez, Csak szét kell lebbennie annak a függönynek, a mely eltakarja szemünk elől ama másik világot s bejétekinthetünk a mennybe s láthatjuk az Urat. így értendők a megdicsőült Úr megjelenései. De ha ez a látás nem adatik is meg mindnyájunknak, az Úr közel van mindnyájunkhoz s érintkezhetünk vele. L. Rocholl: Realpräsenz. Főleg: 43-, 115-, 138-, 162-, 242-, 275.-0. s a kultuszra vonatkozólag különösen 324.-0. A természeti világ mögött való láthatatlan vaióság meglátására is megnyílhat a szem. Kügelgen, Ludwig Richter, Oetinger ilyen látomásaira nézve 1. Knyphausen: Der Himmel unseres Glaubens. 6. és 59. o. 3 Jellemzők e tekintetben Dieffenbach-Müller „Evangelisches Brevier" cz. lelkészek számára való imakönyvében a lelkésznek a kultuszt megelőző, kisérő és befejező imádságai. L. i. m. 470.-O. 4 A kultikus imák, énekek a példák erre. L. pl. Clausnitzer: Liebster Jesu, wir sind hier, dich und dein Wort anzuhören... Tersteegen: Gott ist gegenwärtig...