Podmaniczky Pál: A keresztyén istentisztelet lényege valláspsychologiai és dogmatikai alapon kifejtve. Pozsony [1916.]
26 sége fényével szemben tudatosan negativ álláspontot foglal valaki el s így tulajdonképen mint a maga részéről érvénytelenített keresztségű egyén áll szemben a ker. kultuszszal, a mely így számára vizsgálódásainkon kívül eső, reá irányuló missziói tevékenységgé lesz, 1 a keresztség az embert Krisztus gyülekezetéhez köti oly módon, hogy megveti alapját a Krisztushoz tartozás felől való bizonyosságnak, a minek következményekép a kielégületleniil jelentkező megváltás után való vágy Krisztusra irányul, hasonlókép a kielégült vágy is, a mely szükségét érzi a kielégültség felől való újramegbizonyosodásnak s a kielégültség bizonyosságára vezető tapasztalatokat újraátéléssel meg akarja ismételni. 2 Feltételesen már az eddigiek alapján is megállapíthatjuk a ker. kultusz lényegét. A ker. embert a ker. kultuszban való részvételre az Istennel való akarategyesülésnek keresztsége által Krisztusra irányított kielégülést, vagy a kielégülés új;aátélését óhajtó vágya készteti. A mikor a ker. ember a hozzá hasonlóan a keresztség által váltságvágyukkal Krisztushoz kötöttek, vagyis a keresztyének kultuszában részt vesz, ez a vágy tudatának középpontja. 3 Az a kérdés már most: a ker. kultusz megváltoztatja-e ezt a tudatközéppontot? S ha igen, mi a ker. kultusz hatása alatt előállott új tudatközéppont? Ha a ker. kultusz megadja annak a lehetőségét, hogy akaratunkat Krisztus által Isten akaratával egyesítsük s ezt az egyesítést újra meg újra átéljük, akkor a ker. kultusznak eredménye mint új tudatközéppont az Istennel való egyesülés, illetve újraegyesülés által kielégült vágy. Ha ezt megállapíthatjuk, megállapítottuk a ker. kultusz lényegét. Ha azt a tudatközéppontot emez a tudatközéppont váltja fel, akkor a ker. kultusz lényege az Istennel való egyesülés lehetősége. A ker. kultusz kizárólagos és egyedüli objectiv alkotó elemei — történeti vizsgálódásunk tanúsága szerint — az ige és a vele szoros egységet alkotó szentségek. Érvényre juttatja ezt már az a hely is, a hol a kultusz rendszerint végbemegy: a templom. Középpontjában az oltár, a szószék, a keresztelőkő, ezek köré gondolat abban a vasárnapi énekben, a melyet Lentz: Betkämmerlein. 124.0. közöl. A keresztségnek minden nap való újraátélésére az imakönyvekben gyakran találunk elmélkedéseket és imádságokat. Pl. Lentz: i. m. CO.-o. Az úrvacsora ismételt vételét indokolja Siedel: Der Weg zur ewigen Schönheit. 344. o. 1 L. Kliefoth: Theorie des Kultus der evang. Kirche. 45. o. 2 A hol más a kultuszmotivum, ott más, idegen motívumok hatnak közre. Példa erre Jenny Lind, a ki a kultusz középpontját az imádásban látja. Wilkens: Jenny Lind. 75. o. Nyilvánvaló itt az aesthetikai motívum szerepe. Jellemző ezzel szemben, hogy milyen motívumok hajtják Jenny Lindet az ige olvasására. U. o. 74. o. 3 A tudatközéppont és annak változására nézve 1. James í. m. 196. o. 231. o. (James-Wobbermin i. m. 160. o. 188. o.)
