Podmaniczky Pál: A keresztyén istentisztelet lényege valláspsychologiai és dogmatikai alapon kifejtve. Pozsony [1916.]

25 a keresztség teremtette állapot folytatódását látja életében, vagyis, ha megkereszteltsége ellenére a megváltás után való vágy mint kielégítetlen jelentkezik benne, a mikor kielégítést nyer, ezt a tényt keresztségével kapcsolja össze.

1 Mivel azonban ez az újrakielégülés az igét középpontjaképen uraló kultusz folyamán megy végbe, ennek megfigyelése már az igehirdetés (igehallgatás) megfigyelésének körébe tartozik. Hasonlóképen oda kell utalnunk mindannak megfigyelését is, a mit a ker. ember keresztségével köt ugyan össze (a kegyelem, a kegyelem hatásai), de a minek megtapasztalása az igével való kapcsolata révén a kultuszszal kapcsolatos. Itt elég, ha rámutatunk arra, hogy a ker. ember a ker. kultuszhoz hajtó motívumon belül is istenbizonyosságának és a megváltás szükségessége felől való bizonyosságának teljességét és elevenségét keresztségére vezeti vissza.

2 Keresztségének hatásai ugyan a tudatalatti rétegen át jutnak tudatába — a valláspsychologia csak ennyit mondhat, a dogmatika a Lélek munkáját ismeri fel bennök, — de ő a tudatalattiban tudatfölöttinek hatását látja

3 s ez teljesen beleilleszkedik megváltás után való vágyának abba a bizonyosságába, hogy csak egy fölötte álló akarat lehet megváltásának eszközlője. A keresztség megalapozta kielégültség tudata azonban nem feltétlenül állandó. Mivel a kielégülés után is a testben és a világban maradunk, ezeknek közvetítésével az istenellenesség ingere újra meg újra elhat hozzánk olykor negativ, olykor azonban positiv eredménynyel is. Innen a megváltás után való vágynak az a módosulása, a mely a kielégülés után is jelentkezik s a kielégülésnek újra való átélését, a megbizonyosodást kívánja.

1 Ha tehát nem tekintjük azt az esetet, a mikor kereszt1 L. a „vak Hansjörg" vallomását Baun: Der blinde Hansjörg. 5. o. 2 A „vak Hansjörg" vallomásából ez is megállapítható, i. m. 6. o. L. még Rocholl: Christophorus. 175. o. 3 A tudatalatti jelenségek tudatfölötti eredetére nézve jellemző James i. művének egy kijelentése, a melyet, mivel Wobbermin közkézen forgó, megcsonkított forditásából hiányzik, nagy fontossága miatt teljes terjedelmében idézik: „The appearance is that in this phenomenon (the incursion from the subconscious region) something ideal, which in one sense is part of ourselves and in another sense is not ourselves, actually exerts an influence, raises our centre of personal energy, and produces regenerative effects unattainable in other ways. If, then, there be a wider world of being than that of our every-day consciousness, if in it there be forces whose effects on us are intermittent, if one facilitating condition of the effects be the openness of the „subliminal" door, we have the elements of a theory to which the phenomena of religious life lend plausibility. I am so impressed by the importance of these phenomena that I adopt the hypothesis which they so naturally suggest. At these places at least, I say, it would seem as though transmundane energies, God, if you will, produced immediate effects within the natural world to which the rest of our experience belongs". James i. m, 523. o. L. még i. m. 242. o, (James-Wobbermin 196. o.) 4 Az újraátélés lehetőségét akarja megadni az egyházi esztendő, a melynek első fele az üdvtörténetet, másik fele az üdvrendet tárja újra meg újra a gyülekezet elé. Az egyházi év kialakulásának (ünnepek létrejöttének) ép ez az újraátélést követelő szükségérzet adja psychologiai magyarázatát. Az egyházi évre nézve 1. Rietschel i. m. I. 172.-0. s 566.-0. Az újraátélés a vezér-