Daxer György: A páli és jánosi theologia központi eszméjének összehasonlítása. Békéscsaba 1909.

II. Fejezet

- 53 — nekkel való vitatkozásai útján, de azután később is, bizonyára Péter, Jakab s más apostoloktól szerezhetett tudomást. És ha a dolog így áll, akkor Pál apostolnak volt róla tudomása, hogy már maga Jézus is isteni lényeget vett maga számára igénybe. Hiszen evangéliomi hagyományunkból semmiféle kritikai művelettel, hanem csak a legelszántabb antisupranaturalistikus dogmatismussal irtható ki ennek nyoma. Éppen azért az első apostolok is már mennyei Úrnak és királynak hirdették a Krisztust, miután az isteni hatalmát szavával hirdette és életükben éreztette volt velük. Pál apostolnak az ősapostolok ezen tanítását is már ismernie kellett, különben nem volna érthető, hogyan üldözhette az első keresztyéneket. Szóval, bizonyosra vehető, hogy Pál ismerte az evangéliomot, melyet már Jézus és utána tanítványai hirdettek. És mert ebben Jézus, az Isten Fia, mint isteni méltósággal és tulajdonságokkal felruházott lény, máris helyet foglalt, nem szabad a dolgot mindig úgy odaállítani, mintha csak Pál apostol találta volna ki Krisztus isteni voltát. Ellenkezőleg, Jézus földi életének benyomásai és tanításai, meg tanúbizonyságai önmagáról, azután első apostolainak tanítása is hozzájárultak Pál apostol Krisztusképének megalkotásához; még pedig nemcsak emberi, hanem isteni oldala szerint is. (L. Beyschlag i. m. 18. kk.) Sőt Feine szerint az Úrnak Ján. 858-ban közölt szava is annyira kitalálhatlan, hogy bizonyára hiteles lesz és így még az apostolnak Krisztus praeexistenciájáról szóló tana is Jézus szavában lelné gyökerét. (L. Feine J. Chr. u. P. 155. s 169. 1.) Az első keresztyének tanításának, azután az Úr földi életének és igehirdetésének ismerete voltak tehát az apostol damaskusi élményein kivül az ő evangéliomának s így christologiájának is a forrásai. De voltak még ezeken kivül az apostol christologiájának más elemei is, melyek ennek színt és kortörténeti jelleget kölcsönöztek. Ugyanis minden ember korának nyelvén kénytelen beszélni, különben meg sem értenék, így élt és gondolkodott tehát Pál apostol is korának eszmevilágában és annak nyelvén szólt kortársaihoz. Nagyon tanulságosak e tekintetben Masznyik fejtegetései, melyekben kimutatja az apostol gondolatvilágában a rabbinisztikus korképzeteket, amint azok módszerében (i. m. 43. 1.), íráshasználatában (44—49. 1), a halakhás és haggadás midrásban való jártasságában (49—63. 1 ), de főleg tanaiban is megnyilvánulnak. Itt kimutatja Masznyik Pál apostol rabbinismusát a