Daxer György: A páli és jánosi theologia központi eszméjének összehasonlítása. Békéscsaba 1909.

II. Fejezet

- 54 — zsidó szent történeten alapuló typologiában, de különböző, az istentanról és az Isten lakásáról s a középlényekről szóló, majd az anthropologiából, a soteriologiából és az eschatologiából vett tanaiban is. Az a tény, hogy az apostol mindezekben későbben is elárulta még zsidó rabbinistikus gondolkodását, magában foglalja azt a másikat, hogy a christologia terén is így áll a dolog és így bizonyos, hogy az apostolnak az eschatologiába tartozó messiásképében is érvényesülnek ezen korképzetek. Zsidó felfogás szerint a A4essiásnak a világban való megjelenése előtt neve a mennyben praeexistál (Weber F. System der altsynagogalen palästin. Theol. 1880. 333. 1. és Dalman G. „Die Worte Jesu" 1898. 247. 1.) és mint Messiás, a világ teremtése előtt teremtetett, mert neve örök (i. m. 339. 1.). Ezzel azonban a Messiásnak csak ideális, Isten üdvhatározatában való praeexistenciáját állítják, reális praeexistenciát csak a messiás lelkéről állítanak. Más praeexistencia a régebbi zsidó felfogás szerint nem is képzelhető (340. 1.). A Messiás Dávid házából, tehát mint Dávid, vagy Perea fia fog a földön megjelenni (341. 1.). S bár Isten jobbja mellett fog ülni s Ábrahám, meg az angyalok felett is fog állani s neve Isten neve után miT mégis, csak ember lesz. (i. m. 342. 1. L. Masznyik i. m. 96. k. 1. és Herzog-féle reálencykl. 12. k. 736. k. 1.). Már a pseudepigrafikus és az apokalyptikus iratok közül egyesek ennél valamivel tovább mennek a messiásképnek emberfelettivé emelésében. Ez avval függ össze, hogy a makkabeusok kora után a messiási várakozások megint megélénkültek. Erről tanúskodnak a zsidó sibyllinusok (140 körül Schürer : Gesch. des jüd. Volkes 4. kiad., 2. köt., 1907., 594. 1 ), Henoch könyvének kevésbé régebbi (a 2. sz. utolsó harmadából i. m. 596. 1.), mint inkább későbbi részei (Kr. e. 38 utáni időből HRE. 12. köt. 731. 1. szerint) és Salamon zsoltárai (Kr. e 63-48. Schürer i. m. 597. 1.). Ez utóbbiakban és különösen Henoch könyvében a Messiás már a rendes emberi mértéken felül emelkedik. Csakhogy már Henoch könyve későbbi részének felhasználását a Jézus korabeli messiási várakozások megállapítására sokan késői eredete miatt kifogásolják. Még jogosultabb természetesen e kifogás a Jeruzsálem bukása utáni időből való Baruch- és Esra-féle apokalypsisekkel szemben, melyek pedig a legfejlettebb messiásképet tartalmazzák. De ezek esetleg szereztetésük idejénél régebbi felfogást is megőrizhettek és akkor ezen feltétel