Daxer György: A páli és jánosi theologia központi eszméjének összehasonlítása. Békéscsaba 1909.
I. Fejezet
- 23 tolnál „az Isten saját fia" kifejezés (Wioç viôç Rom. 832), vagy ami még közelebb esik hozzá, az elsőszülött, a TIQMT Ô TOXOÇ szó (Rom. 829). János evangéliumának kifejezése csatlakozik ugyan Pál apostolnak ezen szavához, de túl is megy rajta, amennyiben annyit jelent, hogy Jézus Istennek egyszülött fia, amilyen fia Istennek több nincsen. (Zahn.: Das Ev. des Joh. 1908. 81. kk. 1. Holtzmann i. m. 438. 1. L. Raffay i. m. 158 1. jzet.) Szóval János evangélioma Jézust Isten többi gyermekei fölé emeli, kik azokká csak az ő közvetítése (I12, 12s6-) és az újjászületés által (33-«) lesznek ; ezért nem is nevezi ezeket viol TOV ^íoí-nak, mint Pál apostol (Rom. 8u, Gal. 3 2 ö. 4«- k). E szó János evangeliomában csak az egyes számban fordul elő és Jézus számára marad lefoglalva, míg a keresztyéneket a Pálnál is előforduló másik kifejezéssel a rsxm dtov szóval jelöl meg (Ján ll2l 1 lsa> I. 3l> 2> loi 5 2, v. ö. Rom. 814, k.). Evvel a kifejezéssel is kiemeli tehát János a földi Jézus isteni méltóságát, még pedig hatásosabban, erősebben, mint Pál apostol. Holtzmann igen mesterkélt magyarázattal kisüti, hogy az egyszülött fiu, a lógósnak testté levésével áll elő. Eszerint tehát úgy az egyszülött, mint az Isten fia kifejezés csak a történeti és a történetutáni Krisztusra vonatkoznék, de már a történetelőttire nem. De ő maga hozza fel ez ellen azt a tényt, hogy az Atya Fiát elküldte (3, 7 y I. 4l4> 3iö> 4* i»-), úgyhogy az istenfiúság már az elküldésnek feltétele volna. És ha evvel szemben felhozzák a próféták elküldetését, akik még csak ezáltal lettek prófétákká (tehát Krisztus is lehetett így fiúvá), úgy erre azt lehet felelni, hogy I 4i4 szerint az Isten fia az elküldés által megváltóvá, de nem fiúvá lett (v. ö. I. 3„. Holtzmann 439. k 1.). Szóval az Isten fia elnevezés a történetelőtti Kristusra is vonatkozik éppen úgy, mint Pál apostolnál. Eddigi fejtegetéseinkben János evangéliomában nem találkoztunk a szellem és az Isten képe kifejezésekkel, mint Krisztus praedikátumaival, miként Pál apostolnál találtuk. Ezeknek tehát itt nincsen párhuzamuk. Legfeljebb azt a tényt vonhatjuk ide, hogy János szerint is a szent lélek birtoka teszi Jézust Isten fiává (Isi k. 334. 6G„.). ÉS azután Ewald P. szerint az, amit Jézus 819-ben mond, közel jár ahhoz, hogy Pál istenképének nevezi Krisztust (Das Hauptproblem der Evangelienfrage 1890. 88. 1.), míg Dorner szerint Jánosnál a logos elnevezés ugyanaz, csakhogy a fülre nézve, ami Pál apostolnál az istenkép a szemre nézve. (i. m. 281. 1.).
