Daxer György: A páli és jánosi theologia központi eszméjének összehasonlítása. Békéscsaba 1909.

II. Fejezet

- 64 — János evangéliomának összefüggését a gnosissal a vallástörténeti irány most különösen hangsúlyozza. Qunkel Jánost Pál mellé állítja (i. m. 68. 1.) és az ő vallását is synkretismusnak nevezi. Aztán rámutat a keleti gnosisra, mint a keresztyén hit egyik forrására (88. 1). Pfleiderer is rámutat ujabban arra, hogy az evangélista hellen-gnostikus gondolatoknak befolyása alatt állott, ezeket kötötte össze az evangéliomi hagyománynyal. És ennek igazolására már nem utal csak Philo Jogosára, hanem a keleti bölcsészetnek és vallásoknak megfelelő képzeteire is (Entstehung 225. k. 1.). És ezért vázolja is itt az evangéliom ismertetése előtt a gnostikus mozgalmat (215. kk. 1 ). Ebben látja Jézus istenitésének egyik mozgató okát (217. k.). Wernle sem akarja az evangéliomnak Philóval való összefüggését hangsúlyozni (i. in. 372. 1.) és inkább úgy vezeti le a logos tant, hogy az evangélista a gnostikusok sok középlénye helyébe csak egyet tett, a logost (373. 1.). Ha a vallástörténeti irány fáradozásait János evangélioma Krisztusképének magyarázata körül tekintjük, még inkább, mint Pál apostolnál, nyerjük azt a benyomást, hogy csak a munka kezdetén vagyunk. És igy bajos is már Ítéletet mondani ezen törekvésekről. Annyit azonban talán már most is lehet állítani, hogy bizonyos mértékben a vallástörténeti irány igazságot fejez ki, azt t. i., hogy János Krisztusképét korának kérdései s ezek közt a gnostikus mozgalom is tényleg befolyásolta. Csakhogy ha a jánosi Krisztusképet ez irány hivei csak ebből a forrásból akarják levezetni, bizony túlzásba esnek s a^ért téves uton járnak. Hogy az evangéliom amellett, hogy 20ai szerint a Jézusról való helyes felfogást akarja terjeszteni, egyúttal valamely helytelen christologiai nézet ellen is síkra száll, megállapítható abból, hogy Jézus ember voltát oly szándékos határozottsággal kiemeli, mint egy másik evangéliom sem. Ezen határozottság tán a legnagyobb a prologus híres mondatában, hogy a logos testté lett (lu.). Ugyanoly határozottan, mint Jézusnak az életbe való lépésénél valóságos emberré levését, hangsúlyozza az evangéliom halálánál is annak valóságos bekövetkezését. A mód, a körülményesség, melylyel ezt megállapítja (1931. kk) és annak kiemelése, hogy amit mondott, az igaz, (19SD.), mutatja, hogy az apostol erre súlyt vet. Szóval, az apostol bizonyára olyan christologiai nézet ellen akarja olvasóit a positiv igazság hangoztatásával felfegyverezni, mely a lógósnak, Krisztusnak emberré levését és valóságos halálát kétségbe vonta.