Daxer György: A páli és jánosi theologia központi eszméjének összehasonlítása. Békéscsaba 1909.

II. Fejezet

- 60 — tagadhatják (Weizsäcker i. m. 536. 1.). És ezen logisták a logos eredetének kérdésében — úgyszólván — mind philonisták, azaz a logos eredete szerintük visszamegy Philonak logosára és logosspekulációjára. A logosfogalom által a keresztyén hit philosophiává alakult át, melynek feladata, hogy minden világrejtélyt megoldjon és a keresztyén hitet a pogány gondolkodás előtt elfogadhatóvá tegye (Weizsäcker i. m. 531. I), mert »a bölcsészetileg iskolázott pogányság az új életeszmével csak bölcsészeti alakban barátkozhatott meg" (Masznyik Évk. 92. 1.).*) Ezen felfogás hívei mindjárt nagy súlyt helyeznek arra a tényre, amelyre egyébként pl. Zahn is figyelmeztet (Einl. II. 468. 1.), hogy az evangéliom nem úgy kezdődik, mint Márk, Máté vagy Lukács evangélioma, t. i. a keresztelő fellépésével, Jézusnak, vagy a Keresztelőnek születésével. János evangélioma egyáltalán nem kezdődik a földön, hanem egy »prológussal a mennyben". Kezdődik Isten fiának történet előtti, s végződik történet utáni örökkévalóságában (lis. Holtzmann i. m. 369. 1.). A prologus feltételezi, hogy a logos mint terminus technicus s Krisztus neve az evangéliom olvasói előtt ismeretes és magyarázatra nem szorul (Weizsäcker i. m. 531 Wernle i. m. 378. 1. stb.) De ezen név Jézus tanításában s beszédeiben nem szerepel, azért az evangélista csak máshonnan vette. De honnan ? az a kérdés. Masznyik szerint már a futólagos összehasonlítás is arról győzhet meg bennünket, hogy János logosa a zsidó görög bölcsészet, illetőleg a Philo logosára utal (Évk. 101. 1.). A logos fogalom tehát az akkori theologiának egyik közhasználatban lévő terminusa volt, amely semmi egyéb, mint a stoikus világrendnek és a zsidó kijelentési igének Philo által való kombinálása (Holtzmann i. m. 370, 372. k. 1.). János logosfogalma Philo bölcsészetéből származik (Weizsäcker i. m. 531. 1.). Evvel a bölcsészettel megegyezik a philonisták felfogása szerint az egész atmosphära, mely János evangéliomának gondolatkörére nehezedik ; igy nevezetesen az eszmék és a természet világának, a szellemi kosmosnak és az érzéki létnek, a mennynek és a földnek stb.-nek dualismusa (Holtzmann i. m. 374. 1 ), amint azt különösen Pfleiderer fejtette ki alaposan és kimerítően (Urchristentum 747. kk. 1.), az alexandriai bölcsészetre utal. Ugyancsak az alexandrinismus gondolatvilágára vall azou állítás, hogy Isten szellem (424.), amely mindig hat és működik *) A Iogoskérdés történetét és a nagyon gazdag iogosirodalom áttekintését 1. Raffay S. i. m. 5-37. 1.