Daxer György: A páli és jánosi theologia központi eszméjének összehasonlítása. Békéscsaba 1909.

II. Fejezet

- 50 — theoriája. Először is túlozza a Jézus és Pál apostol közötti különbséget, amit csak ugy lehet megérteni, ha tudjuk, hogy ezen irány Jézust előbb egészen a közönséges ember színvonalára szállítja le és csak ezen tisztán emberi, u. n. „történeti Jézussal" szemben lesz persze aztán Pál isteni Krisztusa incommensurabilis nagyság. Igy tehát már az alap, melyből ez irány kiindul, nem felel meg a való tényállásnak. Ha azután az apostol későbbi meggyőződésének minden elemét már megtérése * előtt magában hordozta, hogyan lehetséges, hogy ő maga megtérését múltjával való teljes és rögtöni szakításnak tekinthette ? Hiszen Pál megtérését az Isten azon tevékenységével hasonlította össze, melylyel a fényt teremtette. Evvel egyúttal megtérése előtti és utáni állapotát és tudatát a sötétség és a világosság különbségének nagyságával is jellemezte (2. Cor. 4o.). A régiek elmúltak és ime ujjá lettek (2. Cor. on.). És ha az apostolnak szavakkal ki kell fejeznie, hogy mi tette uj teremtéssé, akkor csak azt mondja : a szellem, a Krisztus. Ez pedig mind nem lehetne igaz, ha ama vallástörténeti magyarázat megállana. Akkor uj, keresztyén Krisztusképe a régitől csak abban különböznék, hogy most már nemcsak eszme, melynek megtestesülését várja, hanem személyes valóság. Pedig tudjuk, hogy Pál maga is tesz különbséget megtérése előtti és utáni Krisztusképe között, amely abban áll, hogy azelőtt a zsidó nemzeti messiásképnek hódolt, amely az újtól oly nagy mértékben különbözik, mint az apostol gondolatvilágában a test és a szellem (2. Cor. 5I6 k.). Ha az apostol Krisztusképe úgy jött volna létre, mint a vallástörténeti irány hívei állítják, honnan vette akkor Pál a bátorságot, hogy a maga evangéliumától eltérő minden más tanítást elátkozzon (Oal. h k.)? Hogyan remélhette a jeruzsálemi konventen a maga hirdetésének elismerését, sőt hogyan nyerhette el azt tényleg, mikor Krisztusa csak a képzelet szüleménye volt, mig a régebbi apostolok a történeti Jézust hirdették ? Bizony, akkor ő vele szemben is helyénvaló volt annak hangoztatása, hogy más alapot senki nem vethet, mint amely megvettetett, amely a Jézus Krisztus (1. Cor. 3u.), vagyis a történeti Jézus. Ami pedig végül a vallástörténeti hypothesis bizonyítékait illeti, melyekkel magyarázatát támogathatja, Wrede a zsidó apokalypsisekre hivatkozik, melyek szerinte Pál apostol Krisztusképének magyarázásához igen fontos adatot szolgáltatnak (i. m. 87. 1.). Hát ami ezt illeti, igaz, hogy Henoch könyvében, Salalamon zsoltáraiban, Baruch és IV. Esra apokalypsiseiben, a