Daxer György: A páli és jánosi theologia központi eszméjének összehasonlítása. Békéscsaba 1909.

II. Fejezet

- 48 — Jézus történeti személyétől független (35. 1.). Wrede Pál apostolról szólva, megismétli azután, hogy Jézust tán nem is látta és tanítványaitól sem hallhatott sokat Jézus személyére és életére vonatkozólag. És ha tudott is valamit Jézusról, feltűnő, hogy annak nem volt rá nézve semmi jelentősége. Hiszen életéből csak a halál érdekelte és az is csak mint történetfeletti esemény. De még Jézus történeti alakjának idealizálásáról sem lehet beszélni Pálnál, mert akkor a történeti valóságnak még itt-ott meg kellene látszania. Egyébként lehetetlen is, hogy Pál maga Jézust bármi módon is a mennyei Isten fia méltóságára emelte volna (i. m. 85. 1.). Ha Krisztusképe képzeletének szüleménye volna, nem volna érthető hitének lelkesedése, bizonyossága. Az egyetlen magyarázat Pál christologiájának eredetére Wrede szerint csak az lehet, hogy Pál, még mielőtt Jézusban hitt volna, már hitt egy mennyei lényben, az isteni Krisztusban. Hiszen megtérése előtt istenkáromlásnak látszott neki az, ha valaki Jézust Krisztusnak nevezte, mert cseppet sem hasonlított azon Krisztusképhez, mely benne élt. Csak megtérése pillanatában, mikor neki Jézus megjelent, azonosította őt Krisztusával és átvitte rá mindazon tulajdonságokat, melyekkel az ő öntudatában élő mennyei lény ékeskedett. S legnagyobb boldogsága most az volt, hogy amit eddig csak remélt, most már valóságnak tekintheti azt. Szóval csak Pál lehetett a christologiának újjáalakítója, mert Jézus tanítványai, kik vele együtt éltek, ettek és ittak, nem hihették oly könnyen, hogy Jézus egyúttal a világ teremtője. Pálra nézve, ki Jézust nem ismerte, ezen lehetetlenség nem létezett. Eddig ezen uj magyarázat lényegében megegyezik Holstenával. A vallástörténeti irány is ki akar zárni minden transscendens befolyást az apostol megtéréséből és mint Holstenék, hívei azt hiszik, hogy Pál egy meglévő istenített Krisztusképet azonosított a történeti Jézussal. Csak abban van közöttük külömbség, hogy Holsten szerint ezen Krisztuskép, melylyel az apostol Jézust azonosította, gondolkodásában dialektikai úton zsidó messiási képéből lassan kifejlődött, míg a vallástörténeti irány és itt, pl. Wrede szerint is, Pál eme Krisztusképét már megtérése előtt, mint készei hordta magában. És most a vallástörténeti kutatásnak épen az a sajátos, jellemző feladata, hogy vallástörténeti úton ki kell kutatnia, hol és mikép élt már ezen Krisztuskép, ahonnan aztán Pál apostol is hozzá jutott. Erre nézve pl. Wrede dogmaként állítja, hogy Pál apostol korában