Daxer György: A páli és jánosi theologia központi eszméjének összehasonlítása. Békéscsaba 1909.

II. Fejezet

- 45 — analyzisnek meg vannak a maga önként értetődő korlátjai, de persze csak — az intensivebb személyes élet titkaiban s azért az ide vonatkozó kérdések a történetileg megismerhetetlennek körébe tartoznak (i. m. 58. jzet.). Szóval, az olyan élmény, mint az apostol megtérése, nem magától lesz az ember lelkében és Istennek Pál apostolra gyakorolt hatásának felvétele nélkül helyesen nem értékelhető (Feine, Evang. 91. 1.). Ami azonban az apostol christologiájának eredetét illeti, arra nézve Holsten ide vonatkozó theoriája leglényegesebb alkatrészéről már kimutattuk, hogy a praeexistens Messiást Pál nem tekintette embernek és hogy praeexistens mennyei ideális emberről beszélni és ebből kiindulva az apostol christologiáját konstruálni nem lehet. Még csak arra kell most tekintettel lennünk, hogy Holsten az apostol Messiás-eszméjében hellenisztikus alkotórészt is felfedezett. Ez persze nem abban áll, mint egyesek (Immer, Usteri, Dähne, Beyschlag) gondolják, hogy t. i. Pál apostol Krisztusa Philo logosával függ össze. Ezt a felfogást Masznyikkal (Évk. 97. 1.) és Weissal (i. m. 296. 1. 3. jzet végén) alig is szükséges elvetni. Komolyabb azonban Holsten érvelése, aki 1. Cor. 1545-ben találja Pálnak a hellenismustól való függése jeleit. Tudjuk, hogy Holsten és követői a nevezett versben levő bibliai idézetből indulnak ki és azt állítják, hogy az csak úgy érthető meg, ha felvesszük, hogy Pál apostol a vers első felében az érzéki, földi embernek Gen. 27 ben elbeszélt teremlésére céloz, míg második felében az ideális embernek Gen. ho-ban elbeszélt teremtésére utal (Holtzmann i. m. 55. k. 1, 75. k. 1 ). Már pedig Genes, ho. k.-nek ama magyarázatát, hogy itt az emberiség ősképének teremtéséről van szó, Philonál találjuk (L. Philo idevonatkozó fejtegetéseit Masznyik Pál ap. élete 67. k. I.). Azért semmi sem látszik bizonyosabbnak, mint az a felvétel, hogy Pál christologiája ezen pontján Philotól és a hellenismustól függ. Ámde láttuk azt is, hogy Holsten és Holtzmann is már belátták, hogy Pál apostol épen megfordítva számozta ezen kétféle embereket: Philo első ideális embere nála a második, illetőleg utolsó, t- i. Krisztus és Philo 2. embere nála az első, t. i. Ádám. Ez a tényállás arra mutat, hogy a két író kiinduló pontja és tendenciája egészen eltérő egymástól, sőt egé szen ellentétes s így nem is valószínű, hogy Pál Philo befolyása alatt állott volna, mikor 1. Cor. 1545 öt írta. Legfeljebb azt lehetne állítani, hogy Pál apostol épen Philo magyarázata ellen polemizál (Feine Ev. 38. 1 ) vagy pedig, mint már Holsten