Daxer György: A páli és jánosi theologia központi eszméjének összehasonlítása. Békéscsaba 1909.
II. Fejezet
- 43 lalkozott (49. 1 ). Ekkép Pá! is meggyőződött róla, hogy Krisztus él és ezen meggyőződése előidézte megtérését. Farizeus zelóta hitetlensége átalakult a messiásban való hitté (50. 1.). Hogy aztán Pál zsidó öntudatának keresztyén tudattá való átalakulása mikép történt, Holsten szintén leírja. Minket azonban ezen leírásnak csak azon része érdekel, melyben Pál christologiájának keletkezéséről szól. Mivel Krisztus halála engesztelő halál az emberek bűneiért, azért szükséges, hogy a Messiás bűn-, azaz aio/.ix OUQX Ô Ç nélküli legyen. De megint hogy meghalhasson, szükséges, hogy aùi^ia OUQX Ô Ç-a legyen. Ennek megfelelőleg a Messiás eredetileg menynyei lény, amely azután földi lénynyé lesz olyformán, hogy a Genes, ho. szerint Isten képmására teremtett mennyei ember, XQIOTÔÇ, a földi emberben, ' IRJOOVÇ-ban, megjelent, hogy a Messiás halálával meghalhasson. Ezen átalakulás úgy jött létre, hogy az apostol élettapasztalata, mely szerint neki Damaskus előtt a Messiás, mint mennyei lény, földi test nélkül Isten dicsőségében megjelent, a Messiás művéből vont következtetésekkel és korának ama nézetével egybeolvadt, mely szerint a földi embernek Genes. 27-ben elbeszélt teremtését egy mennyei embernek, mint Isten képének Gen. he-ban elbeszélt teremtése előzte meg (i. m. 100. 1.). Holsten nézetét osztja és jól érthető módon adja elő Holtzmann, aki a Pált foglalkoztató kérdés súlypontját szintén abba helyezte, miképp lehet valaki Messiás, akinek ebbeli igényeit elnyelte a kereszthalál? Szerinte is arról volt szó, vájjon bír-e Pál Krisztus feltámadásáról meggyőződni ? Ha igen, akkor a kereszt botránya meg van semmisítve, a Messiás igazolva és a pont megadva, ahonnan az apostol gondolatainak régi elemei megint új rendbe sorakozhatnak. És hogy az apostol erről meggyőződhetett, ennek oka, hogy gondolatvilágában már ott i élt 1. Cor. 1545 -5 0. szerint a mennyei szellemembernek (av9-Qionoç ènovçdvioç) és 2. Ádámnak, meg a psychikai földi embernek (avd-Qwnoí; xfjvxtxúg), az 1. Ádámnak képében Krisztusképének metaphysikai háttere, amely Philonak a kettős teremtésben létrehozott kétféle emberről való felfogásával és a zsidó theologia adam kadmon és adam ha acharon alakjaival rokon (i. m. 55. 1 ) Ennek a mennyei embernek fényes alakjára ruházta rá az apostol a történeti Jézusnak általa ismert vonásait (56. 1.). Jézusnak, a Messiásnak képe egybeolvadt a mennyei fényben megjelent mennyei embernek földöntúli alakjával (57. 1.).
