Daxer György: A páli és jánosi theologia központi eszméjének összehasonlítása. Békéscsaba 1909.

II. Fejezet

- 42 — személy, amelyet Isten Gen. lae. Isten képére mennyei szellemembernek teremtett és azután a földi emberben, Jézusban a földre küldött. Ez a mennyei szellemember a földi embernek ősképe s ebből kiviláglik, hogy Pál apostol osztotta Philonak a plátói philosophiából származó nézetét az ember kettős teremtéséről (Genes. l26-ban és 27-ben), (i. m. 39, 40 1.). Ehhez még mint a történeti háttér kiegészítése járul Jézusnak és Péter apostolnak evangélioma. Mint zelota farizeus, Pál a keresztyéneknek szenvedélyes üldözője lett. Erre a szerepre főleg a kereszthalál gyalázatja szorította, De épen ezen üldözések következtében ismerkedett meg a keresztyénekkel és hitükkel, még pedig Péter hirdetésében (47. 1). Ez által nagy belső küzdelmekbe sodródott. A keresztyénektől hallotta, hogy a megholt Jézus megint él és az apostoloknak megjelent. Ennek Pál nem mondhatott ellent, hiszen mint farizeus ő is hitt a feltámadásban és menynyei látomásokban. Legfeljebb azt tagadhatta, hogy épen Jézus feltámadott, ámbár oly sok tanú vallomása ezt is megnehezítette neki. Aztán nem igazolta Péter evangélioma Jézusnak az úrvacsorát szerző szavaival messiásuk halálát? Pedig ez ellen sem lehetett Pálnak ellenvetése, hiszen a zsidók is tudtak Váratoç tXaoT?]Qioç-rô\, csak az ótestámentom nem ismerte. Nem maradt tehát más kitérése, mint az, hogy Jézus feltámadása csak csalás Mindebből megérthetjük, mikép támadhatott az apostol lelkében az egymásnak ellentmondó gondolatoknak valóságos tusája és ennek nyomában a vágy, hogy a kereszthalállal kimúltnak ujrafeléledéséről maga is meggyőződjék. Szóval, gondolataiban egyre csak a megholt, de újra feléledt Jézussal foglalkozott s ily módon arra, hogy vizióban is láthassa, megvolt benne a szükséges psychologiai feltétel Bizonyára élénken foglalkoztatta már akkor is későbbi evangéliomának alapgondolata, hogy a messiás kereszthalála magának a Messiásnak és Istennek üdvakarata volt a bűnök kiengesztelése céljából. De, hogy a keresztre feszített Jézus él, arról Pál is csak úgy lehetett bizonyossá, hogy a halott mint élő neki is megjelent (1. Cor. 15s.) ; és ez megtörtént a damaskusi úton (Gal. lio, 17.). Ezen látomást Pál maga írja le 1. Cor 4o ban. E szerint Isten maga, aki teremtette a világosságot, fényt gyújtott az ő szívében is, hogy világossá tegye Isten dicsőségének ismeretét Krisztus arcán. Pál Holsten szerint egy embert látott, kinek arcán Isten doxája ragyogott és ezen ember képét aztán átvitte a halálból feltámadt Jézusra, mert épen akkor látta, mikor gondolataiban vele fog-