Daxer György: A páli és jánosi theologia központi eszméjének összehasonlítása. Békéscsaba 1909.
I. Fejezet
39 való visszatérés, vagyis a praeexistencia és a postexistencia azonosak, míg Pál apostolnál a kettő egymástól különbözik. Ami már most a praeexistencia állapotából a történeti létbe való átmenetet illeti, erre nézve csak a prologus tartalmaz kijelentést, melyet azonban az ev. is feltételez. Ugyanis láttuk, hogy az ev. szerint Jézus teljes és valóságos ember is volt. Es azt, hogy a logos ily emberré lett, épen a prologus fejezi ki ezen mondatával: xal O lôyoç OÛ . Q £, lyivexo. (lu) Evvel netn azt mondja az evangélista, hogy a logos csak emberi testet vett fel és nem az egész emberi természetet, t. i testet, lelket és szellemet, amint Pfleiderer állítja (Urchrt. 758. 1.). A OCIQ% alatt János evangéliomában is a lelkes, élő testet kell érteni, úgy hogy az evangélista szerint a logos „élő személyben testet öltve valósággal a világba lépett" (Raffay i. m. 151. 1.). így olyasvalami történt a lógóssal, aminek következménye, hogy új léte ellentéte nem ugyan istenségének, hanem azelőtti ásóg minőségben való létének. Mint ásóg tiszta szellemi lény volt, most azonban érzékileg is észrevehető testi lénnyé lett, anélkül persze, hogy isteni voltát feladta volna. A logos léte más lett; ez kitetszik abból is, hogy történeti létében Jézusnak neve soha sem a logos többé. Istenségét azért nem veszítette el, hiszen a lógósnak és az embernek egyazonos subjektuma az Isten fia, aki pedig isteni lényegü is. Mint valóságos ember Krisztus tanítványai között sátorozott ; testében, mint valami sátorban lakozott, ami világos célzás az Istennek a szövetség sátorában való lakozására. Ez abból is kitetszik, hogy miként Isten betöltötte a szövetség sátorát sekinájával, dicsőségével, úgy látták az Úr tanítványai is dicsőségét (114. I. li.). Ez a dicsőség tehát — mint az ev. szerint is — már Jézus földi élete idejében a hívők számára látható volt és az Úr szavaiban és cselekedeteiben megnyilvánúlt. (lu. 2u. Ü4. i 0.). Teljesen persze csak akkor jut Jézus megint doxájának birtokába, ha visszatér oda, ahonnan jött, t. i. a mennybe. Amint tehát látjuk, a prologus és az evangéliom ebben is megegyeznek egymással. És János evangélioma, meg Pál apostol is megegyeznek egymással, amennyiben Pálnál az istenfiúság a testet felvett Krisztusnak is osztályrésze, amely azonban hatalomban szintén csak a feltámadás után lesz nyilvánvalóvá, mint János evangélioma Jézusának doxája. És amint Jánosnál feszültség van Jézusban az ember és az isteni lényeg közt, úgy megvan az Pálnál a Krisztus m'sv/ua-ja és a oùfê között.
