Daxer György: A páli és jánosi theologia központi eszméjének összehasonlítása. Békéscsaba 1909.

I. Fejezet

- 38 — legszorosabb közösségben volt. A logos tehát nem Istennek valamely tulajdonsága vagy cselekvése csak, hanem vele szemben önálló személy, praeexistenciája tehát reális, melynek állításában ennélfogva a prologus az evangéliommal megegyezik. A lógósnak ezen személyi önállóságát a következő mondat nem szünteti meg, mert nem azonosítja a logost az istennel (o 3só;szal), hanem csak #wç-nak minősíti. E szerint a logos Istennel egy oldalon áll az emberekkel szemben, azaz oly szellemi lény, mint az Isten. Szóval a logos az Istennel egyenlő lényegü (Dorner i. m. 297. 1.). Hogy nem is teremtmény s így nem a teremtéskor jött létre, azt az előbbi két mondatnak a 2. versben való ujrafelvétele zárja ki, mikor azt mondja, hogy a 3*ôç-nak nevezett logos a kezdetben már Istennel szoros közösségben volt, tehát nem nyerte isteni minőségét, természetét Isten teremtő aktusa folytán, hanem öröktől fogva bírja azt saját természete gyanánt (Zahn i. m. 48. k. 1, Raffay i. m. 133. 1.). A prologus tehát a leghatározottabban kifejezi a lógósnak isteni és örök praeexistens voltát, természetesen nem ellentétben, hanem párhuzamosan az evangéliommal, amelynek tárgyalása folyamán Krisztus praeexistenciája sokszoros kifejezésre talál és a végén Jézus elfogadja a megszólítást is (2028.). Ugyanígy megegyezik a prologus magával az evangéliommal akkor is, mikor azt írja, hogy a lógósban élet volt, vagyis ő csupa élet volt (az élet ellenkezőjének tagadásával, amint az I h. 24. 27. külön ki is emeli) és hogy ezen élet az emberek világossága volt. (4. v.) Az ev. is ugyanezt tanítja (5ie. v. ö. 651. II25. 146. I. 5ii. stb.). Végül találkozunk a prologusban Keresztelő János tanúbizonyságában épenúgy a praeexistencia hangsúlyozásával, mint az evangéliomban. Ugyanis ezen utolsó próféta már itt (I15.) mondja Jézusról, hogy bár utána jött, mégis elébe került, túlszárnyalta, még pedig azért, mert előbb volt, mint ő. (Az első igét yíyovsv-t a méltóságra, a másodikat, yv-t az időre vonatkoztatjuk. Máskép Raffay i. m. 160. 1.) A prologus tehát ugyancsak hangsúlyozza Jézus isteni voltát, még pedig a praeexistens örök istenség értelmében. Csakhogy nem teszi ezt a felmagasztalt Krisztus istenségéből való visszakövetkeztetés alakjában, mint Pál apostol. Ezt különben is kizárja az evangélistának egész eszejárása, mely a reflexiókra egyáltalán nem hajlik. Azután János evangéliomában a felmagasztalás semmi egyéb, mint a praeexistens állapotba