Daxer György: A páli és jánosi theologia központi eszméjének összehasonlítása. Békéscsaba 1909.

I. Fejezet

- 37 — 15i5.), azt közli hallgatóival. Ot az Isten tanította (8*8), az adott neki parancsot (lOis.) arra nézve is, mit tegyen és mit beszéljen (1249). Innen van aztán, hogy Jézus ismeri az Atyát (729. IO15. 17*5.) és más senki. Amint tudjuk, Lütgert tagadja ugyan, hogy az evangéliom idézett helyei Jézus praeexistenciájáról szólanának és Jézusnak a mennyből való leszállását is arra magyarázza, hogy cselekedetei stb. Istentől valók (i. m. 39. skk. 1.), de nézete alig fogadható el. Spiritualisálásával szemben ragaszkodnunk kell az evangéliom kijelentéseihez, hogy Jézusnak történetelőtti léte volt az Atyánál, melyben látta s hallotta az Istent. Ezen alapszik az Úr páratlan istenismerete, melynek kinyilatkoztatása éppen hivatása. Innen jött Jézus a földre, innen küldte az Isten, hogy örök életet hozzon az embereknek. Ezért mondhatta ő maga magáról, hogy már Ábrahám előtt volt (858.) és tanúskodhatott Keresztelő János is az ő praeexistenciájáról (I30.). Itt már a világ teremtése előtt volt neki az Atyánál olyan dicsősége, amilyet majd csak felmagasztaltatásakor reméli megint (175.), még pedig azért, mert az Atya már a világ alapítása előtt is szerette (1724.) Természetes, hogy mindezen helyek azt is mutatják, hogy János evangéliomában is Krisztus praeexistenciája reális és nemcsak ideális. Azután még egy, Pálnál nem észlelhető sajátsága az evangéliomnak az, hogy itt magának Jézusnak is van praeexistenciájáról tudomása (Zahn. Einl, i. d. N, T. II. 537. 1 ). De ez különben természetes is egy evangéliomban, mely |ézus életét beszéli el s így adja elő róla való felfogását. János evangélista Isten Fiának örök praeexistens lényét még úgy is megjelöli, hogy logos-nak nevezi. Ezt nemcsak az evangéliom prológusában (li-is.), hanem a levélben is (I. li.) teszi. Ezen lógósról azt mondja az evangéliom, hogy kezdetben már meg volt, a kezdet alatt Qenes. li-re való világos célzással természetesen a világlétnek kezdetét értve (sr àçyjj h. és unaç/^ç I. Ii. 2i3,14. Raffay i. m. 130. 1.). Az 1. sk. vers ^r-je, amint azt 4-szeres használata is a helyébe lépő 3-szoros yéyoi>ev-ne\ szemben mutatja, a világ kezdetéhez viszonyítva kifejezi azt, hogy a logos már akkor volt, vagyis állítja annak időelőtti, örök létét (Zahn. Das Ev. des Joh. 45. k. 1.). „Már ez a kifejezés: »kezdetben vala«, feltételezi. . , hogy volt idő, mikor a világ nem, de a logos igenis megvolt" (Holtzmann i. m. 392. 1.). A lógósnak ezt, a világ teremtését megelőző örök létét azután ugy határozza meg János, hogy a logos Istennél, Istennel a