Daxer György: A páli és jánosi theologia központi eszméjének összehasonlítása. Békéscsaba 1909.

I. Fejezet

- 36 — fel, lemondott mennyei dicsőségéről, azaz megalázta magát a keresztfán való haláláig. Ez az u. n. kenosis, vagy megalázkodás, amelyért aztán Krisztust Isten fel is magasztalta és megadta neki a mqlórrjg-t, mely — mint már hallottuk — Pál szerint a felmagasztalt Krisztusnak egyik legjellemzőbb sajátsága. Ha a felmagasztalás ezen állapotát a praeexistenciával összehasonlítjuk, nem mondhatjuk, hogy Krisztus egyszerűen csak visszatért azon létbe, amelyből e világra jött, vagyis hogy a Krisztus praeexistenciája és postexistenciája azonos volna. Ha más különbség nem is volna a kettő között, úgy legalább az, hogy a felmagasztalt Krisztusnak van szellemi teste, amije a praeexistens Krisztusnak nem volt (L. Holtzmann i. m. 86. k. 89. 1. és Weiss i. m. 300. 1.). Még csak azt lehetne kérdezni, mikép képzelte Pál magának a megalázkodás állapotába való belépést. Erre a kérdésre azonban nem kapunk feleletet. Nevezetesen arra a kérdésre, mikép lehetséges az, hogy Jézus bün nélkül maradt, noha Pál apostol szerint Ádám bűne miatt minden tőle származó ember a bűn hatalma alatt áll, vájjon nem volt-e szükséges, hogy Jézus más úton, mint Ádámtól való származás által jöjjön e világra, — Pál nem felel. Mert hogy Rom. h-ból (Beyschlag Neutest. Theol. II 66. k. 1.), vagy Qal. 44 bői Jézus természetes emberi származására következtetni lehet (Holtzmann i. m. 90. 1. s mások), nem áll (Weiss i. m. 291. k. 1. 292. 1. jzet). Inkább lehetne még abból, hogy az apostol az asszonytól való származást említi, holott zsidó felfogás szerint a férfitól való származás a döntő, arra következtetni, hogy az Urnák férfi hozzájárulása nélküli születésére céloz (V. ö. Zahn Br. an die Gal. 200. 1.). Persze kétségtelenné ezt a felfogást sem lehet tenni. Amint láttuk, János evangélioma az ember fia elnevezéssel kapcsolatban utalt Krisztusnak történetelőtti létére. De ettől függetlenül is tanítja az ev. a Krisztus praeexistenciáját, még pedig — amint szintén már láttuk — a 3w. I. 4u. 3i6. I. 4v

0-ben kifejezett elküldés fogalmával. De kétségtelenebb ennél, hogy Krisztus maga fejezi ki praeexistenciáját, mikor azt mondja, hogy felülről (33ia. 823.), vagyis a mennyből jön (33ib. 651a, 58a.), onnan leszállt (633.38.)- Jézus tudja, honnan jő s hová megy (814.); kiindult és jön az Istentől, az Atyától (I627,28. 640. 842. 13i3.) és az Istentől való (640.). Azért más nem is látta az Istent, mint csak o (646.). Amit ott az Atyatol látott (3n, 32. 85s.), amit az neki mutatott (520.), arról beszél. Es amit tőle hallott (3?2. 826,40.