Daxer György: A páli és jánosi theologia központi eszméjének összehasonlítása. Békéscsaba 1909.

I. Fejezet

- 35 — embernek, az emberiség ősképének tartsa, az apostol Kaftan szerint is távol áll (Dogmatik 378. Dorner i. m. 278. 1. jzet és Schmidt R i. m. 148. 1.). Épen azért helytelen Beyschlag felfogása is, aki azt állítja, hogy a mennyei, vagy ideális ember a Krisztus egész lényegét fejezi ki (i. m. 64. k. 1.); és ezért is az apostol anthropocentrikus christologiájának, melyet a theocentrikus christologiával szemben neki tulajdonít, alapjává és középpontjává teszi (i. m. 74. 1.). Pedig ha a mi fejtegetéseink alapján az iïv&Qwnuç ovQavov teljesen, de még az avS-çwnoç snovçânoç is legalább mint különös fogalom szétfoszlik, akkor világos, hogy már mint olyan fogalmak, melyeket Pál csak egyszer s akkor is csak alkalmilag használ (amit Holtzmann is elismer, mikor kijelenti, hogy az apostol ex professo christologiával itt nem foglalkozik i. m. 56. 1.), egyáltalán nem alkalmasak azon nézet támogatására, hogy Pál apostolnál a praeexistens Krisztus mennyei ideális ember sem ; arra, hogy az apostol christologiájának kiinduló pontja és kulcsa legyenek (Baur, Holsten, Hilgenfeld, Pfleiderer — ellene Weiss i. m. 296. 1. 3. jzet Kaftan i. m. 379. Feine J. Chr. u. P. 44. 1.). Amint nem lehet a praeexistens Krisztust mennyei embernek tekinteni és az apostol christologiájának konstrukciójánál ebből kiindulni, úgy nem lehet azt eixùv rov dsoí-nak nevezni és <xw/<a nvsvf(UTixúr-na\ felruházni. Az előbbit Holsten (i. m. 422. sk 1 jzet), Masznyik (Évk. 90. 1.), Holtzmann s mások is állítják, még pedig Holtzmann az apostolnak imputált teremtési spekulációja érdekében (i. m. 84. 1.), ámbár a helyes felfogást is ismeri és érvényesiti, hogy t. i. a felmagasztalt Krisztus az Isten képe (i. m. 81. 1. 1. fent 14, 1.). Az utóbbi állítást csak Holstennél találtam (i. m. 423. 1. jzet 437. 1.), míg Holtzmann a szellemi testet helyesen a felmagasztalt Krisztus tulajdonának tartja (i. m. 75, 89. 1. Ugyanígy Weiss i. m. 300. 1.). Krisztus praeexistens állapotában gazdag volt, de ezen gazdagságát otthagyta s szegénynyé lett, hogy mi azáltal gazdagokká legyünk (2. Cor 89 ). A szegénységnek ezen magára vállalása ugyanaz, amit Pál egy későbbi levelében úgy fejezett ki, hogy Jézus Krisztus kiüresítette és megalázta magát. Feladta isteni létalakját (^oqrprj &sov), mellyel birt, az tlvai ïoa állapotát és felvett olyan alakot, mely az előbbihez képest szolga alakja volt, vagyis megjelent embernek alakjában (Phil. 26-8.). Szóval Krisztus otthagyta theomorph praeexistenciáját és emberi alakot vett fel. És avval, hogy a praeexistens Krisztus testet vett