Daxer György: A páli és jánosi theologia központi eszméjének összehasonlítása. Békéscsaba 1909.

I. Fejezet

- 34 — volt s használata nem függött az apostol akaratától vagy választásától. Egyébként pedig ha azt fejezné ki eyivero a 45. vers 2. felében, hogy az utolsó Ádám elg nvev/na Çmonoiovv teremtetett, akkor ez az állítás nem egyeznék meg az apostolnak Róm. h. (s Phil. 29. k.)-ben kifejezett christologiai nézetével: a feltámadás előtt nem volt meg Krisztusnak az a képessége, hogy életet ébresszen. Épen azért van igaza azoknak, akik iyivszo-t a mondat 1. felében Ádám teremtésére, 2. felében pedig Krisztus feltámadására vonatkoztatják (Holsten i. m. I. 433. 1. 1. jzet szerint Meyer, Hofmann stb. Schmidt R. i. m. 108. 1 ). Akkor lett Krisztus az utolsó Ádám, mikor psychikai testétől megszabadulva pneumatikus testet öltött és nvsv/iia Çœonowvv-nà lett. Azért aztán a 47. versben nem is egészítendő ki állítmányul „volt" — mint Holsten teszi — hanem iarív, úgy, hogy a vers értelme az lesz : az első ember földből való földi, a második ember pedig a mennyből való. Weiss szerint e vers arról tesz tanúbizonyságot, hogy Krisztus mennyei származású, azaz praeexistens (i. m. 295. 1.) és Holtzmann szerint is e kifejezés, hogy (Krisztus) »a mennyből való" lényegileg ugyanazt mondja, mint Phil. 2e., hogy t. i. Krisztus történeti léte előtt sy noQfjj &sov volt (i. m. 85. 1. 2. jzet). Csakhogy Schmidt R. nyomós érveléssel még ezen magyarázat helyességét is tagadja (i. m. 113. kk. 1.) és azt vitatja, hogy Pál apostol versünkben Ádám testének földi származásával szemben Krisztusnak (feltámadása utáni szellemi) testének netnföldi eredetét akarja hangsúlyozni, úgy, hogy a 2. Ádám elnevezés szerinte is a feltámadt Krisztusra vonatkozik (i. m 114. k. 1.). így tehát súyarog 'ASá^i (45. V.) óévre

çog avdqionog (47. v.) és inoi

içùi'ioç (t. i. ïlvfrQwnoç 48. s 49. v.) a postexistens és nem a praeexistens Krisztus nevei s azért nem is lehet szó róla, hogy a 47. vers egy praeexistens <ív&qw

nog «î= ovqavov-ról tesz bizonyságot (mintha így és nem <5 ÔSVTSQOÇ ÂVDÇWNOG tg VVQUI'OV állana ott, amit é<mV-nel kell kiegészíteni). E vers csak azt mondja, hogy a feltámadt Krisztus, aki különben csak az Ádámmal való párhuzam kedvéért szerepel mint ember, mint második és mennyei ember, nem — földi, megdicsőült testben van. A 47. és a következő versek alapján tehát praeexistens Krisztusról beszélni s azt l'iv&Qwnog íi= oiqavov-nak (Holsten i. m. II. 101. 1. Pfleiderer Urchristent. 211. 1.), vagy avd-çwnog inovQanog-nak, mennyei embernek nevezni (Holtzmann i. m. 77. és a legtöbben), vagy ideális embernek tekinteni (Holtzmann i. m. 85. 1.) nem lehet. Ezen modern gondolattól, hogy Krisztust ideális