Daxer György: A páli és jánosi theologia központi eszméjének összehasonlítása. Békéscsaba 1909.

I. Fejezet

- 33 — aztán közelebbről megmondja, hogy az első ember földből való földi, a második pedig a mennyből való volt. Holsten szerint kétségtelen, hogy Pál apostol az utolsó Ádámot mennyei embernek képzelte. Csak az a kérdés, vájjon ezen mennyben való léte földi léte elé vagy után esik-e. És ebben a kérdésben a döntést szerinte az a körülmény adja meg, hogy az syivsto a két Ádám közti párhuzam erejénél fogva a második Ádámnak földi léte előtti létére esik és annak teremtésére vonatkozik. (Das Ev. des Paul I. r. 435. 1. jzet). E szerint a második ember eredete szerint a mennyből való (436. 1.), a mennyből származó, mennyei lény (437. 1. 2. jzet) és mint ilyen, természetesen praeexistens volt. (»Als dieser Gen. Î26. geschaffene Himmelsmensch ist Christus natürlich praeexistent. i. m. II. r. 101. 1."). Holtzmann meg egyenesen Pál apostol Krisztusképének megtérése előtti metaphysikai hátterét látja az 1. Cor. 1545-Bo-ben említett pneumatikus mennyei embernek, mint második Ádámnak sémájában, szemben az első Ádámmal, a psychikai földi emberrel, (i. m. 55. 1.). Ezen egész okoskodás azonban megdönthető. Már Holsten is kénytelen volt bevallani, hogy a szentírás arra nem ad okot, hogy a kétféle embert o jiqmtoç és 0 soyaroç (Aáú/u)-nak nevezzük, hanem inkább az ellenkezőre (i. m. 432. 1.). És ezt a 46. versnek «U«'-val kezdődő mondata meg is mondja: első nem a szellemi, hanem az érzéki és csak azután következik a szellemi, ugy, hogy Pál — amint látszik — inkább szembehelyezkedik a maga elnevezéseivel azon elnevezési szokással, amely látszólag a Oenes. 127-re és 27 re támaszkodik. Épen ezért Holsten nem is bír a 46. vers kezdő «Ua'-jával boldogulni, hanem kénytelen azt »schwierignek" nevezni, mert hiszen neki — amint meg is mondja — inkább yùç-t kellene várnia (i. m. I. 435. 1. 2 jzet.). Ugyanígy kénytelen Holtzmann is arra utalni, hogy Philo mennyei embere praeexistens, míg Pál apostol utolsó Ádámnak nevezi, Philo számozása épen megfordítottja a Pál apostolénak (i. m. 84. 1. V. ö. Feine Ev. 34—44. 1. különösen a 37. k 1). És ő is bevallja, hogy indokolt azoknak idegenkedése, kik a Oenes. 127-30-ban leírt emberben nem tudják az ideális embert felismerni, sőt szerinte sem lehet arról szó, hogy a Genes I20 ot közvetlenül a mennyei emberre vonatkoztassuk (i. m. 76. k. 1.). Ami azután a 45. vers í'yaWo-ját illeti, melytől Holsten egész felfogását tette függővé, azt egyáltalán nem szabad nagyon hangsúlyoznunk, mert hiszen idézetben áll s így adva 3