Daxer György: A páli és jánosi theologia központi eszméjének összehasonlítása. Békéscsaba 1909.

I. Fejezet

- 31 — különös hivatása volt, t. i. az emberekben életet hozni s ezért is ilyen mennyei származású embernek kellett lennie (633, 50. k. 58.), aki eredetileg nem volt ember, hanem csak azzá lett és akire most is még az Isten angyalai leszállnak az égből (I51.). Az ember fia elnevezés elvezet tehát bennünket Jézus praeexistenciájára. 3. János evangeliomának nemcsak ember fia elnevezése vezet a Krisztus praeexistenciájára. Amint láttuk, ugy Pál apostolnál, mint János evangeliomában az Isten fia elnevezés és a messiás elküldésének fogalma is nyitott kilátást Krisztusnak történetelőtti létére. Most tehát még erről kell szólanunk. Pál apostolnál az említett helyeken kívül Qal. 4i ben már az t^anéatsíXsv kifejezés is a mennyre utal, ahonnan Isten fiát kiküldte (így Dorner i. m. 277. 1. Holtzmann i. m. 90. 1. Haussleiter és Zahn Der Br. des Paul, an die Qalater 1905. 199. 1.). Azután Krisztus praeexistens állapotára vonatkozik még 2. Cor. 89., mely szerint Krisztus otthagyta gazdagságát és érettünk szegénynyé lett. (Ezt Phil. 2^ úgy fejezi ki, hogy Krisztus kiüresítette magát.). De még ha e helyek bizonyító ereje vitás is, amennyiben az Úr földi életére is vonatkoztathatók (Nösgen i. m. 225. 231 kk. 1.), úgy Jézus praeexistenciáját az apostol legalább 1. Cor. 8e-ban kifejezi, ahol Krisztust, mint a teremtés közvetítőjét mutatja be. Mert amint a slg &eóg b nar^-ra vonatkozó ov T

« núi'Ta Isten teremtő munkásságára vonatkozik, Úgy à SÏÇ y.voLog 1

Irjoovç Xoiacóg-ra. vonatkozó di ov rcl návva is ugyanazon teremtő munkásságra vonatkozik, csakhogy nem annak okát fejezi ki, hanem közvetítőjét. Es ha közvetlenül utána xaî ^fisig âi avrov val azt is fejezi ki az apostol, hogy Krisztus üdvünknek közvetítője, úgy az Úr történe

fi, illetőleg történet utáni létére való ezen utalással nem válhatik kétségessé az, hogy előbb az Ur praeexistenciájáról volt szó, legfeljebb csak az tűnik ki e két állítás közvetlen egymásutánjából, hogy Pál apostol az Ur felmagasztalt állapotából annak praeexistens állapotára következtet. Amily szerepe van neki földi létében Istennek üdvünket célzó tevékenységére nézve, olyat tulajdonít neki történetelőtti létében Isten teremtő munkásságával szemben is. Ugyanígy következtet az apostol 1. Cor. 1 Övben is abból, hogy Krisztus üdvünknek közvetítője és mert a keresztyének mostani üdvtapasztalatai antitypusai Israel népe sorsának, arra, hogy történetelőtti létében ezt is Krisztus közvetítette : Ő azon