Daxer György: A páli és jánosi theologia központi eszméjének összehasonlítása. Békéscsaba 1909.

I. Fejezet

- 27 fiának rendeltetett, még pedig hatalomban a szentség lelke szerint a halottakból való feltámadása után. Már Dávid fiában is megjelent az Isten fia, de csak korlátolt értelemben ; teljes értelmében csakis ama másik alakban jelent meg, mely Krisztust x«7T« ti víviia (rtywavrijg vagy űyiov), még pedig a halottakból való feltámadása óta illeti. Isten fia volt ő tehát a feltámadás előtt is, de úgyszólván csak év aodeveía (2. Cor. 134.), míg teljes hatalmában, tv dvi'úfisi, azzá csak a feltámadás után lett. Ekkor t. i. megszabadult Krisztus bűnös testétől és mi sem gátolta már istenfiúságának hatalomban való megnyilvánulását. Ekkor lett Tivev(.ia Çwonoiovv (1. Cor. 1546-), vagy csak röviden nvsv/.ia (2. Cor. 3i7.) pneumatikus testtel, amely a szellemnek adaequat szerve. Amint azonban Krisztusnak istenfiúsága e szerint már megvolt feltámadása előtt is, ugyanúgy megvolt már előbb szellemi voltának is, valamilyen — megnyilvánulásaiban korlátolt — alakja (Holtzmann i. m. 68. k. 1). És ez volt a nvev/.iu âyioavvrjç, mely elfoglalta benne a voîiç helyét (u. o. 67. 1.). Ez különbözteti meg Krisztust más emberektől és arra képesítette őt, hogy bűnös testével ellentétes állást elfoglalhasson. Ezért nem vezetett a bűnös test felvétele tettbeli bűnökhöz. A szentség szelleme megakadályozta a bűnös cselekedetek létrejövetelét Ezen tényállás állandó feszültséget létesített ugyan Krisztusban a test és a szellem között; azonban ez sohasem vezetett szakadásra (i. m. 73. 1.). Krisztus állandó küzdelemben állott, amelyben a szentség szelleme maradt mindig a győztes, míg végre a halálban művét diadalmasan befejezte (i. m. 74. 1.). Ezen felfogással szemben áll végül a harmadik nézet, amely a bűnt nem teszi a aáqS, lényegévé, amennyiben nem állítja, hogy ez kezdettől, fogva istennel ellentétben áll és így a bűn székhelye. A bűn nem a aàçï-ból származik, hanem Ádámnak bűnbeesésével vette kezdetét és általa úgy lett általánossá az egész emberiségben (Rom. 5I

2.), hogy a tőle származó aáqS, bűnös irányt vett. (Weiss, i. m. 248. k. 1.). Azért most m

ár^mi

nden emberben a OÚQ'S, a bűn székhelye, de nem mivel tán önmagában bűnös volna, hanem mert az Ádám által a világba jött bűn az emberi ff«^-ot bűnössé tette. így lett belőle a aÚQ% ű/itaQTÍag. Már most Pál apostol nem azt mondja, hogy ezt a bűnös testet vette fel a Krisztus (Holsten és Holtzmann, azután még Weizsäcker, Schmiedel, Lűdemann, Hausrath, Pfleiderer, Lipsius s Rothe), hanem annak ofioíw/iia-ját. Vagyis az ember bűnteste és a Krisztus teste közt van megegyezés, de kü-