Daxer György: A páli és jánosi theologia központi eszméjének összehasonlítása. Békéscsaba 1909.

I. Fejezet

- 28 — lönbség is. Mindakettő test, de Krisztus testében nincs meg a bűn. Azért nem hiányzott belőle semmi, ami a test lényegéhez tartozik, mert hiszen a bűn nem tartozik oda. De megvolt benne az úo&eveía (2. Cor. 13

4.), a képesség a bűnre való csábíttatásra és a halálra. Ezen felfogás mellett aztán érvényesül Rom 8„-ban a ő/noíwfia értelme, mely Holtzmann felfogásánál elsikkad és nem jövünk összeütközésbe Rom. 15,

2-vel sem. Végül pedig elkerüljük azt a következtetést, amelyet Holsten nem is tagad, hogy Jézusban is azért, hogy a bűn testét felvette, csak volt bűn, ha nem is subjektiv értelemben, melyhez neki is hozzá kellett volna járulnia (na^aßaing), hanem obj. értelemben úgy, hogy a testtel ő is örökölte azt («.ua^r/«). Holsten szerint Isten azt, aki nem ismerte a bűnt — azaz a mennyei embert, Krisztust, kinek bűnteste nem volt — azáltal, hogy Jézus felvette a bűn testét, bűnné (dfiu^ría) tette, azaz oly lénnyé, melynek objektiv bűne volt büntestében a nélkül azonban, hogy subjektive is bűnössé lett volna, mert a pneuma (2. Cor. 3,,.) megadta neki az erőt, hogy megölje a test cselekedeteit (i. m. II. 103. 1.) Szóval a test felvételével a bűnnélküli mennyei ember á/í«^r/«-vá bűnné is lett t. i. objektiv, de nem subjektiv bűnné (naQclßumg) (u. o. 102. 1. L. Zum Ev. des Paul. u. Petr. 436. kk. 1.). Persze, ha igaz is, hogy zsidó felfogás szerint a bűn nem számíttatik be ott, ahol törvény nincs (Rom. 5

1

S.), de bizonyos az is, hogy Isten nem jár el ezen szabály szerint, mert különben Ádámtól Mózesig az emberek nem haltak volna meg. [Schmidt R. Die Paulinische Christologie 1870. 95. 1. s Feine Das gesetzesfreie Evangelium des Paulus 1899. (= Ev.) 225. 1.]. Azután nem szabad elfelejtenünk, hogy Pál apostol szerint sem a törvény teszi az obj. bűnt valóságos bűnné, mert szükségszerűleg lesz azzá, mihelyt a törvény tudatossá teszi. (Rom. h. kk. 5is-)- Avagy tán Krisztusnál a törvénynek öntudata körébe való lépése nem eredményezte a bűnnek öntudatába való jutását ? (Schmidt R. i. m. 95. kk. 1. v. ö. 99. 1. s Pfleiderer Urchristentum 219. k. 1.). Krisztus földi teste tehát nem volt azonos a bűnös emberek testével, hanem olyan, mint Ádámé a bűnbeesés előtt, vagyis igazi, de bűn nélküli emberi test. És amint Ádám bűnbe esett, Jézus is bűnössé lehetett volna. Csakhogy ezt ezen felfogásnál is megakadályozta a nyivfia'ayioavvtig (Rom. 1

4.) amelylyel ezen esetben is Krisztus egész életében át legyőzte a bűn kísértéseit egészen haláláig, mígnem a feltámadás véget vetett