Daxer György: A páli és jánosi theologia központi eszméjének összehasonlítása. Békéscsaba 1909.
I. Fejezet
- 26 — alább szerinte már azt igenis tanította, hogy a bün szűkségszerüleg következik be, mert visszamegy az ember lényegére (i. m. 80, 81 1. L. még Holsten fejtegetéseit a OÚQ^-WI Pál tanában, dolgozatainak »Zum Evang. des Paulus u. des Petrus" c. alatti gyűjteményében 365. kk. 1.). Csakhogy Holsten is kénytelen bevallani, hogy nem egészen világos, vájjon lehet-e Pál szerint a bűnösség alapját az Istentől teremtett OÚQ% ban találni. Nevezetesen arra a kérdésre nem ad az apostol világos feleletet : vájjon azért lett e Ádám bűnössé, mert ff«o'§ volt (1. Cor. 1545-49.), vagy pedig azért lette-e a oáfi bűnössé, mert Ádám vétkezett (Rom. 5 i a. kk. v. ö. 8 2„,2i-)' Ő mégis Rom. h. szerint magyarázván a Rom. 5i2. kk-t, azt hajlandó állítani, hogy Pál apostol szerint Ádám azért vétkezett, mert aáq% volt. Ezért aztán hiszi azt is, hogy az apostolnak innen tovább következtetve, fentnevezett metaphysikai dualismusra kellett volna jutnia (i. m. 82.1.). Holsten ezen nézetéhez csatlakozik Holtzmann is (i. m. 37. kk. v. ö. 9. kk. és 19. kk.). Persze ő sem tudja e nézetét Rom. 5i 2. kk-vel megegyeztetni és magyarázatánál kénytelen az oda nem való 2. Cor. lls-t, meg Rom. 7n-t belevonni s más kerteléshez (42. k. 1.) és erőszakos módszerhez (45. 1.) folyamodni, csakhogy minél szorosabb, még pedig nemcsak tapasztalati, hanem lényeg szerinti kapcsolatot létesíthessen a és a â^u^ria között. Ezen kapcsolat a kettő között olyan szoros, hogy Krisztus emberi teste is szerinte egészen olyan, mint az emberek mostani bűnös teste. Vagyis a Krisztus által felvett test is oáp^ àfiuQriaç egészen úgy, mint a mi testünk, bűnös qualitásu és lényege szerint a bún hatalma alatt áll (Holtzmann i. m. 71. 1.). Épen azért a ó/.toU»Lia értelmének megállapításánál sem szabad a Krisztus és az embernek teste közötti különbséget hangsúlyozni, nem a hasonlóság, hanem az utánzat (Nachgestaltung) értelmében kell azt venni. Ez esetben Krisztus teste anyagául ugyanazt a bűnös habitusu testet vette fel, mint más emberek (Holtzmann i. m. 72.1.). Hogy mikép volt akkor lehetséges, hogy Krisztus bűnt nem ismert, azaz tettel bűnt nem követett el, az ezen magyarázat alapján magából Rom. 83í-ből még nem lesz világos. Holsten ezt a problémát úgy kerüli el, hogy Krisztus bűn nélküliségét nem a történeti, hanem a praeexistens Krisztusra vonatkoztatja (i. m. II. 102. 1.). Akik ezt a megoldást magukévá nem teszik, azoknak ide kell vonniok Rom. 12-4-et, ahol az apostol Krisztusnak, mint az Isten fiának emberi oldala mellett másik oldalát is hangsúlyozza ; ez pedig abban áll, hogy Krisztus Isten
