Daxer György: A páli és jánosi theologia központi eszméjének összehasonlítása. Békéscsaba 1909.

I. Fejezet

- 25 — csak háttérbe szorult a felmagasztalt Krisztus mögött. Es Pál apostol sem akart a megdicsőült Krisztusról való képével a történeti valóságtól elszakadni s hitével a felhőkben lebegni. Azért hangsúlyozza ő is, hogy Isten úgy küldte el fiát, hogy asszonytól született és a törvény alá rendeltetett (Oal. 4é.). Ábrahámtól és az atyáktól (Rom. 9s), Dávid magvából született (Rom. U.). Ez volt test szerinti származása. Isten elküldte fiát èv ofioiù/nan ouqxoç à^uQTiui; (Rom. 83 ) ; ebben a mondatban fejezte ki az apostol Krisztus földi életéről való tanításának lényegét. Csak az a kérdés, mit is akart Pál apostol evvel mondani ? Annyi bizonyos, hogy az apostol a ù/xoiw/na szóval két dolgot hasonlít össze, úgyhogy az kisebb vagy nagyobb mértékben, de teljesen még sem fedi egymást, nem azonos. Ez esetben pedig Krisztus földi testét hasonlítja össze a többi ember büntestével. Az apostol szerint tehát a kétféle test lényegében megegyezik, de azonosnak nem mondható. Persze, egyesek az azonosság tagadását túlságba is viszik, így pl. Weizsäcker azt állítja, hogy Pál szerint Krisztus emberi volta az emberek bűnös testének csak a képe volt és Jézus csak egy ember képében jött el a földre (i. m. 119. 1.). Sőt Hilgenfeld szerint Krisztus teste határozottan más volt, mint az embereké. — Ellenkezőleg megint Wernle egész helyesen azt mondja, hogy ha Pál idejében dokéták léptek volna fel, nálánál elkeseredettebb ellenfelük nem akadt volna (i. m. 180. 1.). De nem is a Krisztus testének az emberek testétől való lényeges különbsége annak az oka, hogy nem teljesen azonosak, hanem az, hogy az apostol szerint Krisztus, bár igazi ember volt (1. Cor. 15ai.), még sem ismerte a bűnt (2. Cor. 52i.). Az apostol szavainak értelme csak most lesz vitás, mikor arra kerül a sor, hogy a test és a bűn közötti viszonyról való nézetében mutassuk fel felfogásának alapját. Aszerint, amint a test és a bűn viszonyát szorosabbnak vagy lazábbnak tartjuk, más-más lesz az út, amelyen az apostol felfogását megmagyarázzuk. Azt a legszélsőbb felfogást, mely szerint a test földi anyagiságában kell a bűnnek alapját látni, tehát a szellemnek és az anyagnak metaphysikai dualismusát, Pál apostol még Holsten szerint sem vallotta, ámbár arra, ha következetes, el kellett volna jutnia. De elvégre az apostol azt a következtetést, hogy a bűn a teremtő Istenre megyen vissza, meg nem vonta (Das Evang. des Paulus II. r. 81, 82. 1.). De ha Pál Holsten szerint ennyire nem is ment, úgy leg-