Daxer György: A páli és jánosi theologia központi eszméjének összehasonlítása. Békéscsaba 1909.
I. Fejezet
- 21 — Isten kinyilatkoztatásának tökéletes szervét állítja oda. így aztán az Atya és a Fiú közötti egység sem fejez ki metaphysikai viszonyt, hanem csak a cselekvésben való egységet, (i. m. 598 1.). Weissnek és Lütgertnek felfogását teljesen alaptalannak nem nevezhetjük, mert az Istenfia elnevezésnek tényleg sokszor van theokratikus értelme. De azért mégis egyoldalú e felfogás, mert bizonyos, hogy sokszor elnevezésünknek a theokratikus értelmen túlmenő jelentésével is találkozunk János ev.-ben. Hiszen már 517. s kk. és 103 o. s kk.-ben is azért akarják a zsidók Jézust megölni, mert Istennel tette magát egyenlővé (ïaov tuvrov nouüv riü &ÍW 5is) vagy Istenné ( noitïç asavtov &eóv IO33) tette magát akkor, mikor Istent atyjának (UUTÍQU ïôior sXsyev TOV &tóv 5is ), magát pedig Isten fiának (on elnov vídg TOV t)eov si/.a IO36) nevezte. Igaz, hogy azután Jézus oly igazolását adja szokásának, hogy magát Isten fiának nevezi (IO34-36.), mely szerint ezen elnevezésnek a theokratikus értelmen túlmenő metaphysikai jelentőséget tulajdonítani még nem kellene. De mikor pl. halljuk, hogy az Atya megdicsőülése a Fiúnak megdicsőülésében még a földön megvalósul (111.), akkor már Jézus igazi értelemben Isten fia. Aztán jellemző, hogy János evangeliomában az Isten mindig mint ó nuTijf) (835, 5id-23, 20, 30. k. 644, 828, 1249, U23. k.) vagy Jézusra vonatkozólag mint 0 nar^Q ^ov (14-2 0, lOis ) és csak egyszer, mint a tanítványok atyja is szerepel, de úgy, hogy Jézusnak Istenhez való viszonya itt is élesen különbözik a tanítványokétól. (20i7.). Szóval az evangéliomban az Atya és a Fiú elnevezések teljesen megfelelnek egymásnak és mindenütt, ahol az Atya és a Fiú egyedül álló egyenlőségéről van szó (5ei 2c.), a lényegbeli egyenlőség értelmében veendő. Ezen egyenlőség hol mint teljes egyenlőség (103 0, 14i, 9, 1722.), hol mint az egyiknek a másikban való immanentiája (lOss, 14u, 17 2i-), hol pedig mint tulajdonközösség szerepel (KW k. 16.6- 17i 0.) és a levélben oly szoros, hogy a fejtegetés sokszor észrevétlenül Istentől átmegy Krisztusra s megfordítva, vagy amit az egyik helyen Istenről állít, azt más helyen Krisztusról is mondja (pl. I. 2 2 0. 25. 37 IO- v. ö. Holtzmann i. m. 196. 1.). Amint azonban ezen közösség az Atya és a Fiú között Isten adományozására megy vissza (3S 6- 5 2Ô- 13S.), úgy felel meg másrészt megint az egyenlőségnek a Fiú teljes függése az Atyától (4 84- 6s»' 87- 8a«. 18i S. stb.). Mindenre a Fiú csak Isten segítségével képes (5i9. 3 0 ) és amije van, azt Istennek köszöni (3s 613s. 172.), legyen az élete (5s 0. 6 M-) bírói hivatása (5«-) vagy
