Daxer György: A páli és jánosi theologia központi eszméjének összehasonlítása. Békéscsaba 1909.
I. Fejezet
- 20 — (14 8I,) és teljesiti akaratát (4si, 5so, stb.) ; a fiúra van bizva a holtak feltámasztása (5«i, kk. lia,,), neki alá van vetve a világ (336, 13s,). Végül Jézus Isten fiusága, Isten lelke birtokára megy vissza egészen ugy, mint a synoptikusoknál (ls 3> k. 3s4. 6aa,). Ezenkívül igen szellemesen fejtegeti ugyanezen theologus, hogy a jánosi christologia alapfogalma, az Isten fia elnevezés is rokonértelmü a Krisztus névvel. Mint a synoptikusoknál, itt is a fiú sajátossága az ő engedelmessége, melyet abban talál kifejezve, hogy a fiú nem tehet semmit magától (5i9. 3 0. stb.), mert cselekedetei Istentől származnak, amint ő maga is Istentől jön (7 2 8. 8I 2.) ; azaz [ő nem praeexistens, hanem] akarata szerint Istenben gyökerezik. Ezt az ev. 12 4 9 és 14 s,-ben úgy is fejezi ki, hogy a fiú az atya parancsolata szerint beszél és cselekszik. Azt, hogy Jézus működése Istenben gyökerezik, János Lütgert szerint azzal is kifejezi, hogy Jézus látja és hallja az Istent ( 1 is* 3it- stb.), amit tehát Lütgert megint nem a praeexistenciára akar vonatkoztatni, de még az olyan kijelentéseket sem, melyek szerint Jézus a múltban hallotta és látta az Istent. Mindezzel Jézus csak a maga közvetlen Istenhez való közelségét fejezi ki és teljes közösségét és akadálytalan érintkezését vele. És mert Jézus így csak azt teszi, amit Istennél lát ; azt beszéli, amit Istentől hall; s annak engedelmeskedik, amit az parancsol; azért Isten fia. »Istentől való teljes függésében áll istenfiúsága". (Die Johanneische Christologie 1899. 23. 1.) Mert továbbá Isten hozza létre Krisztusban szavait s cselekedeteit, azért van Isten Jézusban és Jézus Istenben és aki Jézust látja, Istent látja (14io) ; ami az Atyáé, az az övé is (I615) és Jézus joggal mondhatja : Én és az Atya egy vagyunk (10a 0). Evvel persze Jézus azt is mondja, hogy Istenhez tartozik, azaz ő Isten, (2028). így igyekszik Lütgert egységes felfogásban kimutatni, hogy Jézus mint Istenfia János ev.-ban is mindvégig oly értelemben a Krisztus, mint a synoptikusoknál és hogy evvel adva van egyúttal Krisztus valódi istensége is. Weiss B. is theokratikus értelmet tulajdonít az Istenfia elnevezésnek az egész evangéliomban. „Für ihn war und blieb der Sohnesname die Bezeichnung des einzigartigen Liebesverhältnisses, dessen sich der Messias bewusst ist." (i. m. 595. 1.). Még a Fiúnak, mint egyszülöttnek megjelölése sem fejez ki mást, mint Isten áldozatának nagyságát, melyet Fia odaadásával hoz (3i6, is.) (i. m. 597 1.). Ahol pedig az ev. az Atyának a Fiúban való immanentiáját kimondja, ott a Fiút csak mint az
