Daxer György: A páli és jánosi theologia központi eszméjének összehasonlítása. Békéscsaba 1909.

I. Fejezet

- 18 — mértékben a földön járó Jézusnak is már osztályrészül jutott. Az evangélista ünnepies kijelentésben vallja, hogy ő és társai látták a testté lett lógósnak dicsőségét, melyet az Atya egyszülött Fiának adott (li4 v. ö. 1722). Ezen dicsőségét Jézus első csodatételekor kinyilatkoztatta (2n) és azután is csodatettei voltak főleg azok az alkalmak, mikor dicsősége nyilvánvalóvá lett. így Jézus maga jelentette ki, hogy Lázár betegsége vnso T

îjç âôir/ç roi 9eov való, hogy âo^aa&îj általa az Isten fia (lh). Mártának pedig azt mondta : ha hiszen, látni fogja az Isten dicsőségét (11 4Q). Mindebből azt látjuk, hogy Jézus dicsősége egyes cselekedetei alkalmával lett láthatóvá. A praeexistens és a postexistens Krisztusnak állandó s nyilvánvaló, a történeti Jézusnak pedig rejtett, csak egyes alkalmakkor és akkor is csak a hívőknek látható tulajdonsága a doxa, Weiss szerint ama, postexistens létében leendő dicsőségének viszfénye (Abglanz, i. m. 606. 1.). Amit a fentemlített két csodáról mondtunk, az áll valamennyiről ; mind a hét csoda, melyet az evangéliom elbeszél, Krisztus isteni dicsőségét akarja a zsidók hitetlenségével szemben döntő bizonyítékokkal kimutatni. (Holtzmann i. m. 410 k. 447 1.) Hiszen mint or^úa (2u, 23, 32, 4i8, 54 stb.), azaz jelek, Jézusra figyelmeztetnek s az ő dicsőségét mutatják. Ezért is tulajdonítanak nekik nagy jelentőséget (32), miattuk követik az emberek Jézust (62, ,

4, lu, 9io, 35-38, 11

4

5, „,, 12is) s hisznek (2

U) vagy legalább kellene hinniök benne (I237). Ezért válogatta ki az ev. írója Krisztus csodái közül (20a

0), azoknak különböző fajaiból a legszembetűnőbbeket (Holtzmann i. in. 410 k. 1 ). Hiszen Jézus mindenhatóságát (2o, 4.33, 5s), isteni hatalmát mutatják. Az atya mindent kezébe adott (335, 133), a mindenhatóságot is (172). Amit az atya kezéből nem lehet kivenni, azt az övéből sem lehet kiragadni (1028-3

0); ez olyannyira isteni mindenhatóságot jelent Krisztus számára is, hogy a zsidók istenkáromlást láttak benne s ezért Jézust meg akarták kövezni (IO31). Jézus azután mindentudó is. Ő tudja, mi van az emberben (2as) s előre ismeri az ember fejlődését, eltalálja-a tanítványok gondolatait (16io), kik ebből mindentudóságára következtetnek (16a

0, 2117). Jézus ismeri az elrejtettet (Uo, 51, 4io, 20, 1U, u k.) és tudja a jövendőt (18

4). Szenvedésének egész története át van szőve szavai beteljesedésének feltüntetésével (I81-3 v. ö. 1326 ; 18 4 7 v. ö. 1 Ois ; 18s k. v. ö. I632, 17i

2;