Daxer György: A páli és jánosi theologia központi eszméjének összehasonlítása. Békéscsaba 1909.

I. Fejezet

- 14 — az istennel egyenlő lényegü, hanem azt is, hogy egyúttal alá is van neki rendelve. Ha van is isteni hatalma, ugy azt is istennek köszöni (1. Cor. 1527.) Mi Krisztuséi vagyunk, mert neki szolgálni tartozunk, ugyanugy Krisztus megint istené (1 Cor. 3M). És amint a férfi az asszony fölé van rendelve, mint annak feje, a férfi fölé pedig Krisztus, ugy van megint Krisztus főié Isten rendelve (1 Cor. lh). Innen éithető aztán, hogy akkor, mikor majd minden Krisztusnak alá lesz rendelve, a fiu is alá rendeli majd magát az istennek, hogy legyen isten minden mindenekben. (1. Cor. 1527. k. 24, Rom. Ilse). Hogy azonban Krisztus alárendeltsége mellett Pál apostol az ő isteni voltát is állítja, ennek oka az, hogy a feltámadt Krisztus neki isteni dicsőségben (Íó5«-ban) jelent meg a damaskusi úton (1. Cor. 4o.). Azért is nevezi őt xvmoç rrjç rfô'gî/ç-nak (1. Cor. 2s.). És mert a doxa különben csak istennek sajátja, azért adja a felmagasztalt Urnák, ezen doxa viselőjének, az tlxiov roi i)tov, az Isten képe nevet (2. Cor. 4i ) Persze nem szabad elfelejtenünk, hogy eszerint ez a név csak a felmagasztalt Krisztust illeti és vájjon Pál a praeexistenst is ugy nevezte-e, az még Schmiedel szerint is külön kérdés (Handkommentar 2. Cor. 44 magyarázata után), amelyre tagadólag kell felelnünk. Amint az apostol 1. Cor. 15-t

0 kk ben kifejti, ilyen doxa többféle van ; más a mennyei testeké és más a földieké, megint más a napé, más a holdé és más a csillagoké. Valószínű ezen hasonlatból, hogy az apostol a doxát valami fénynek tekintette, (v. ö. 2. Cor. 3T.) úgyhogy a Krisztus dicsősége is valami mennyei fény volna, melyből aztán ugy a mennyeieknek általában, mint a Krisztusnak, a menny lakójának, megdicsőült teste is állana. Fontos, hogy az apostol Krisztus ezen testét szellemi testnek, aw/.ia nvtvftarixúr-nak nevezi. Ugyanis a feltámadt Krisztus Pál szerint szellem, nvevfi

u (2. Cor. 3n, 1. Cor. 154s) amint megtérésekor az apostol annak tapasztalta. Az Isten szellem és igy az ő képe, a felmagasztalt Krisztus is az. És mert szellem, azért van neki feltámadása óta szellemi teste, amely már nem áll ellentétben szellemi lényegével, mint földi teste, nem akadályozza már megnyilvánulásában, hanem annak teljesen megfelelő szerve. Mint az isteni dicsőség fényében megjelent Ur, Jézus Pál előtt természetesen már nem álmessiás, hanem az igazi messiás. A xQMroç szó ugyan már tulajdonnév Pál apostolnál, de megvan azért eredeti köznévi jelentésének nyoma is (L. Feine J. Chr. u. P, 29 kk. 1). Azonban a leggyakoribb az »Isten fia« elnevezés,