Daxer György: A páli és jánosi theologia központi eszméjének összehasonlítása. Békéscsaba 1909.

I. Fejezet

- 15 — amelylyel az apostol Jézus messiási méltóságát kiemeli. Legjobban kitűnik ez Rom. h—4-ből, ahol az apostol a prófétáktól a szent Írásokban előrehirdetett evangéliomot, illetőleg annak tartalmát közelebbről ugy jelöli meg, hogy az az Isten fiáról szól (V. ö. Rom. lo.) Az evangéliom tartalma pedig, melyet a próféták előre hirdettek, csak a messiás lehetett ; azaz az Isten fia a messiást fejezte ki. (Holtzmann i. m. 66. 1.) Ehhez hozzájárul még, hogy az apostol a 3. versben az Isten fiáról még azt is állítja, hogy test szerint Dávid magvából való volt, ami a messiásnak kétségtelen ismertető jele. Mint ilyen, Krisztus Isten különös szeretetének tárgya. Ha Isten szeretetének jele, hogy Krisztus érettünk meghalt, (Rom. 5s.), akkor ezen szeretet nagyságát abból is láthatjuk, hogy fiának (ROV víov UVTOV) halála által engesztelt ki bennünket (10. v.), vagyis szeretete tárgyát feláldozta. Rom. 83-ban ugyanezen okból kiemeli az apostol, hogy Isten a maga fiát (TOP iuvrov vlóv) küldte a világba és saját fiát (TOV Idlov víov) nem kímélte (Rom. 832), legkedvesebbjét odaadta irántunk való szeretetéből. Csakhogy az istenfia elnevezés Pálnál sem puszta messiási név, hanem egyúttal Jézusnak az Istenhez való sajátos viszonyának is a kifejezője, mely messiási hivatásának előfeltétele. Isten a mi Urunk Jézus Krisztusnak atyja (2. Cor. I3, llsi. Rom. 15B). És mert mi emberek is megnyerjük a víofreoía-i, a fiúvá fogadtatást s istengyermekséget (Gal. 4s. Rom. 823, 94.) ő általa s igy Isten gyermekeivé leszünk (Rom. 814, ie. Oal. 326, 4c. k ), azért mi is Istent atyának, vagy atyánknak nevezhetjük (Oal. 1, 1, 4. 1. Cor. I4, 80, 1524. Rom. I7, 64.). És Pál apostol kétszer is közli velünk a megfelelő aram kifejezést, aßßä-1, mint imádkozó lelkének önkénytelen megnyilatkozását (Rom 810. Oal. 46.). De amivé Isten igy reánk nézve Krisztus által lesz (atyánk) és amivé Isten előtt mi is csak Krisztus által leszünk (gyermekei), az Krisztusra nézve az Isten és Krisztus Istenhez való viszonyában önmagában. „Isten tehát Jézus atyja a szó teljes értelmé ben, Krisztus által azonban a keresztyének atyja is." (Feine J. Chr. u. P. 156. 1.) Ugyanily teljes értelemben Jézus Isten fia, a TIÇIDTIJTOXOÇ tv ÎLO/MHÇ àôsXffjOÏç (Rom. 82».) és vioç frsov ïâioç (Rom 832.). Ha Isten minket Krisztusban szeret (Rom. 839.), ugy Krisztust szereti önmagában (v. ö. Ephes. IÖ. Kol. lis). Míg Weiss szerint az „isten fia" elnevezés mindig csak a szeretet viszonyát fejezi ki Isten és a Megváltó közt (i. m. 288. k. 1. jzet), addig nemcsak Nösgen vitatja, úgy mint mi, hogy ezen