Daxer György: A páli és jánosi theologia központi eszméjének összehasonlítása. Békéscsaba 1909.

I. Fejezet

- 13 — koztat, akkor megértjük, hogy nemcsak Nösgen találja a XVQLOÇ szóban annak kifejezését, hogy az apostol szerint Krisztus mint úr, isteni hatalom és fenség birtokában van (Gesch. der apostol. Verkündigung 220. 1.), hanem Holtzmann is az isteni hatalomra és uralomra való felmagasztaltatást látja benne kifejezve, (i. m. 94. k. 1). A XVQIOÇ névvel Isten olyan nevet adott Krisztusnak, mely minden névnek fölötte van (Phil. 29.). És ehhez igen jellemzően hozzáteszi az apostol, hogy a Jézus nevében mindenkinek, úgy a mennyeieknek, mint a földieknek és a földben levőknek térde meg fog hajolni (Phil. 2i

0.), vagyis oly tiszteletben fogják részesíteni, amilyen Pál szerint Ezs. 4523. alapján Istent illeti (Rom 14n.). És evvel megegyezik az a tény, hogy az első keresztyének épen a XVQIOÇ névvel hívták segítségül Jézust s hozzá e néven imádkoztak (Rom. 10i

2, 1. Cor. 1

2, 2. Cor. 12s.). Sőt mikor az apostol Rom. 10ia-ban Jóelnek Istenre vonatkozó azon igéretét (3s), hogy aki az Ur nevét segítségül fogja hívni, üdvözülni fog, egyenesen Krisztusra vonatkoztatja, akkor egészen világosan Krisztus imádását Isten imádásával egy sorba állítja. Már pedig mindez azt a meggyőződést foglalja magában, hogy a felmagasztalt Úr isteni tudás és hatalom birtokában van (Zahn Skizzen aus dem Leben der alten Kirche. 1894. 15. 1.). Evvel pedig megegyezik az az állítás F hogy Krisztus lesz a végső itélet alkalmával a bíró (2. Cor. 5io.), ami eszintén isteni voltát és isteni mindentudóságát is kifejezi (V. ö. 1. Cor. 4s.). Ha a mondottakat összefoglaljuk, azt mondhatjuk az apostollal : Isten volt Krisztusban, hogy kiengesztelje magával a világot (2. Cor. 5ia.) ; vagy amint Kol. 2o-ben mondja : benne az istenség teljessége mintegy testben lakozott. Azért bizony nem mond épen ujat az apostol, mikor egyszer Krisztust egyenesen Dsóg nak is nevezi, amint azt Rom. 9s-ben (és ha tőle való e levél, Tit. 2i3.) teszi. Mert hogy Pál itt Krisztust nevezi így és a doxologiát ő reá vonatkoztatja, a mi meggyőződésünk szerint is világos és annak oka, hogy egyesek ezt tagadták, bizony nem exegetikai nehézségekben rejlik. (Zahn Skizzen 289.1. Kaftan Dogmatik 380. 1. Dorner Glaubenslehre II. 278. 1. 5. jzet, Nösgen i. m. 220. 1. Clemen Religionsgesch. Erklärung des N. T. 1909. 220. 1. Weisz B. i. m. 283. k. 1. E magyarázat ellen : Holtzmann i. m. 92. 1. Pfleiderer Urchristent. 240. 1. V. öBeyschlag Neutest. Theol. II. 71. k. 1.) Azonban mindaz, amit eddig kifejtettünk, csak az érem egyik oldala. Pál apostol Krisztusról nemcsak azt tudja, hogy