Daxer György: A páli és jánosi theologia központi eszméjének összehasonlítása. Békéscsaba 1909.

I. Fejezet

- 12 — Itjaovç [illetőleg I. Äp.] (Ő) xvQioç íi(iMv (7-szer illetőleg 4 szer) stb. néven nevezi (L. Feine Jesus Christus und Paulus 1902. [- J. Chr. u. P.] 21. kk. I ). Ezt az^ Urat hirdeti az apostol (2. Cor. 46.). És így a megdicsőült Úr áll hirdetésének közép pontjában és xvçioç 'Irjaovg vagyis Jézus az Úr: ez a keresztyének közös hitvallása (1. Cor. 123 Róm. lOo). Hogy Jézusnak ezen xvaiórrjg-t mit jelent, kiviláglik Róm. 14s. s kk.-ből. Krisztus a 9. vers szerint azért halt meg és támadott fel, hogy a holtaknak és az eleveneknek ura legyen. Ez pedig a 8. v. szerint annyit jelent, hogy mi az övéi, az ő tulajdona vagyunk (v. ö. 1. Cor. 323 ). O mindenkinek ura (Rom. IO12). Az ő parancsai a keresztyénekre nézve törvényt alkotnak (Qal. 62. 1. Cor. 7io, 914,21, 1225, 1437.). Ô a gyülekezet birói (l.Cor. 5i k.) és minden tisztsége hatalmának forrása (1 Cor. 12s. 2 Cor. 13io.). És ezt Krisztus nemcsak megbízásból, hanem közvetlenül is gyakorolja. Az apostol őt Istennel a legszorosabb egységbe fűzi. Amint Isten kijelentette Pálban az ő fiát (Qal. lie.) és kegyeimet adott neki, meg Krisztus szolgájává tette (Rom. 15is.), ugyanúgy kijelentette magát Jézus Krisztus is (Gal. I12) és kegyelmet s apostolságot adott neki (Rom. Is). Pál Jézus Krisztus és Isten által lett apostollá (Qal. li.) és az apostolok általában úgy Istennek (2. Cor. 6

4.), mint Krisztusnak szolgái (Qal. li

0., 1. Cor. 3s.). Az üdv hatásait is Krisztusra épúgy, mint Istenre vezeti vissza. A keresztyének Krisztusnak (Rom. lo) vagy Istennek meghívottjai (Qal. le.) ; Krisztus is (Rom. 157.), Isten is (Rom. 143.) felveszi a hívőket. Kegyelmet is mindketten osztanak, amint azt az apostol leveleinek kezdő és befejező részei mutatják, sőt mi több, legtöbbnyire csak Krisztus kegyelmét kívánja az apostol levelei olvasóinak. Krisztus egyébként is oly adományokat nyújt az apostol szerint, milyeneket csak a mindenható Isten adhat; így szükségben erősiti a gyülekezetet (2. Kor. 12o.), kéréseivel közbenjár az Istennél (Rom. 8

84-), lehetővé teszi az utazást (1. Cor. 4ig, I67.), ez életben büntet (1. Cor. II32.) s egészséget adhat (2. Cor. 12s.), hűségre képesít (1. Cor. 725.) és állhatatossá tesz (1. Cor. Is.). Sőt Isten mindent alávetett neki (1. Cor. 1527.), amit ugy is fejez ki az apostol, hogy Krisztus az Isten jobbján van. (Rom. 8«

4-)- Evvel pedig Holtzmann szerint is azt mondja Pál, hogy az Ur Krisztus Isten képviselője (i. m. 94. 1.). Sőt ha tekintetbe vesszük, hogy az apostol olyan ó-testamentomi helyeket, melyek Ihvhról (a LXX. szerint — XVÇWÇ) szólnak, egyszerűen Krisztusra, mint XVQIOÇ ta vonat-