Szelényi Ödön: A protestáns pedagógia eszméje. Eperjes 1908.
10 Mert a prot. világnézet nem merev hittételeket állít fel, hanem lényegét tekintve, bizonyos vezérlő elvek e's módszerek foglalatja. Hiszen a protestantizmusban nem is a hittételek kötelezők, mint a melyek csak a történeti viszonyokkal való megalkuvás alapján jönnek létre, hanem a hitelvek (Pfleiderer) ; — ezeknek elfogadása és érvényesítése pedig nagy belső egységbe foglalja a protestánsokat, bármily eltérő is ezen kereteken belül az egyesek vallási meggyőződése. De nem érhetjük be azzal, hogy csak a tanárok lelkében éljen a prot. világfelfogás, hanem át kell azt plántálni az ifjúság fogékony szíveibe is. Ha a nevelés (Payot szavaival élve) a gyermek lelkében a képzeteknek képzetekkel, érzelmekkel s cselekvésekkel egybekötött rendszerének a szervezése, akkor első feladata a középiskolai prot. paedagogiának a prot. világnézet képzeteinek a gyermek lelkébe való bevitele. Csakhogy a protestáns nevelés nem nyújt kész gondolatrendszert, melyet csak el kell fogadni, hanem csak bizonyos elveket, eszméket, szempontokat tár fel, érzéseket kelt föl, melyek által a növendék képességet nyer a saját világnézetének önálló felépítésére. Mert kétféleképp juthatni valamely világnézethez: vagy külső tekintély elfogadása alapján, vagy belülről a szabad vizsgálódás, az önálló meggyőződés organikus fejlődése révén. Ez utóbbi a protestáns álláspont. Ma még sokan nem elég műveltek ahhoz, hogy külső tekintély támogatása nélkül juthatnának valamely világnézethez, de az emberi nem haladása az autonomizmus felé irányul, a mi annyit jelent, hogy a protestáns állásponté a jövő. És ez természetes is. Mert a gondolkodás nélkül elfogadott száraz tanrendszer legfeljebb holt hitet eredményez; csak a drága fáradság, eshetőleg erős lelki tusa árán kiküzdött vallási világnézetnek van értéke, csak az megy át az illető személyiségnek vérébe és válik életének alkotórészévé. A mondottakból nyilvánvaló, hogy a prot. nevelés a súlypontot a lélek művelésénél az öntevékenységre helyezi. A nevelő munkássága tehát arra irányul, hogy ezt az öntevékenységet a növendék lelkében kifejleszsze. A prot. nevelés jellege következésképp az, hogy nem vezeti járószalagon a tanulót, hanem — hogy úgy mondjam — a maga lábára állítja, önállóságra neveli. Ha aztán a növendéket így eljuttatjuk a fejtegetett világnézet képzeteihez, ezáltal egyúttal előkészítjük az erkölcsi nevelés talaját is; csak uralkodókká kell tenni — szoktatás útján — a protestáns elveket az akarat felett. Minden egyes tantárgy körében kell és lehet oly ismereteket, eszméket nyújtanunk, melyek alapvetők a protestáns világnézethez. Ki kell emelnünk e helyen, hogy nem a felekezeti széthúzás élesztéséről van szó, hanem arról, hogy a reformáczió drága szellemi kincseit, a szabadság, haladás és türelem szellemét a gondjainkra bízott növendéksereg közkincsévé tegyük. A tantárgyak közül a prot. nevelés a fősúlyt a nemzeti tárgyakra veti, 1 de ezek mellett egyformán méltatja a reális és humánus tárgyak nevelő érte1 Szempontunkból különösen az olvasmány-tárgyalás és dolgozat-írás, továbbá a történelem bir fontossággal.
