Szelényi Ödön: A protestáns pedagógia eszméje. Eperjes 1908.
11 két is. A természettudományok körében pl. a protestáns tanár bátran rátérhet Kopernikus tanai, a Kant —Laplace-féle elmélet, vagy a darvinizmns stb. ismertetésére, rámutathat az antropocentrikus és geocentrikus világnézet bukására és nem félti ezektől tanítványai vallásos érzületét, mert ezek tudása nem dönti meg a vallás lényegét, a vallásos hit eredő forrását, legfeljebb egyes ingatag dogmákat. Általában az ideális alapon nyugvó evolucionizmus, sőt a származástan is teljesen összefér az egy Istenben való hittel és a keresztyén vallási tudattal. Epp azért ez elméleteknek a tanulók szellemi színvonalához mért tapintatos ismertetése nagyon kívánatos a protestáns középiskolában. A többi tantárgyak közül különösen a vallásoktatás és filozófia jelentőségteljes. A filozófiai tanítás 1 főfeladata az, liogy a középiskolai tanfolyam végeztével az egyes tanulmányok körében nyert ismereteket rendszeres egészbe foglalja, illetőleg a természeti és szellemi tudományoknak szilárd elveire épített egységes világfelfogás alapvonalait nyújtsa. E tárgy körében kínálkozik tehát legtöbb alkalom a prot. világnézet alapelveinek összefoglaló ismertetésére, inert a többi tárgyak keretében inkább csak ötletszerű megjegyzésekről, egyes alapvető prot. elvek alkalmazásáról lehet szó. Sok szolgálatot tehet e tekintetben a világtörténelem tanítása is. A mi pedig a vallásoktatást illeti, melyre nézve teljes szabad kezünk van ma is, úgy hiszem, hogy sokan egyetértenek velem, ha azt állítom, hogy vallástanításunk gyökeres reformra szorul, és hogy ennél a főszempont Jézus személyiségére, továbbá az eddig indokolatlanul elmellőzött egyetemes vallástörténetre s a keresztyén és prot. egyháztörténetre essék, nem pedig a dogmatikai anyagra. Nem ok nélkül hangoztatják manapság sűrűn a szemléleti módszer fontosságát a tanítás minden terén, nos — a valláserkölcsi tanítás terén is lehetséges a szemléltetés éppen a nagy vallásalapítók személyiségének bemutatása által. Az ilyen összehasonlító tárgyalás képes egyedül kidomborítani Jézus centrális világtörténeti jelentőségét, megváltó küldetését és a keresztyénségnek, mint a legtisztább kinyilatkoztatásnak a feltüntetését, a mit a dogmatika tanításával soha el nem érhetünk, mert a gyermek elméjének dogmatikus anyaggal való túltömése a vallásos érzelem elsatnyulását idézi elő. A protestantizmus lényege hozza magával, hogy a prot. paedagogiának, a prot. iskolának elsősorban ki kell vennie a maga részét a középiskola tanulmányi rendjének olyan átalakításából, a minő a modern kor szükségleteinek megfelel. A középiskolai reform láza ma állandóan fogva tartja a kedélyeket. De a legelső reformnak a vallástanítás terén kell történnie és itt éppen nekünk protestánsoknak kell jó példával előljárnunk. Mert a vallás külső hatalmak által többé fenn nem tartható — legalább a művelteknél nem — és ezentúl csak a belső meggyőződés pilléreire támaszkodhatik. Ha ily értelemben reformáljuk majd a vallástanítást, akkor a vallás ismét az lesz, a mi volt és gazdagítni fogja az értelmet, megnyugtatni és megnemesíteni a szivet, megszentelni és megerősíteni az akaratot. 1 Erre vonatkozó nézeteimet 1. bővebben a Tanáregyesületi Közlöny 1907/8. 680-681.
