Prónay Dezső – Stromp László: Magyar evangélikus egyháztörténeti emlékek a tótprónai és blatniczai Prónay nemzetség acsai levéltárából és könyvtárából (Budapest, 1905)

I. Wittenbergben lelkészszé avatott magyarok jegyzéke (1541—1610.)

jegyzetből kitűnik, nem más, mint Lányi Mátyás, ki 1772. május 7-én iratkozott be a wittenbergi egyetem hallgatói közé s itthon mint oláhpataki lelkész -végezte életét. Lányi Wittenbergből 1794. április havában tért vissza, s így az ottani egyetemen két teljes évet töltött: ez időt használta tehát arra, hogy a wittenbergi eredeti ordinationalis jegyzőkönyvekből az elsőrangú forrás értékével bíró kivonatot elkészítse. • Meg kell jegyeznünk, hogy ama wittenbergi eredeti jegyzék három első kötetének anyagát már Buchwald kiadta és pedig: 1. «Wittenberger Ordiniertenbuch 1537—1560» czímen az első kötet anyagát 1894-ben és 2. «Wittenberger Ordiniertenbuch Zweiter Band. 1560—1572» czímen a második és harmadik kötet anyagát 1895-ben, amazt a halle—wittenbergi, emezt a königsbergi egyetemnek ajánlva; ámde a többi, tehát az 1572. évtől tovább folyó jegyzőkönyvi anyag mindeddig még kiadatlan. Azért hazai ev. prot. egyháztörténetírásunknak s általán a hazai művelődéstörténetnek jó szolgálatot vélünk teljesíteni, a midőn a wittenbergi ordináltak jegyzékének e tisztán hazai vonatkozású kivonatos indexét közrebocsátjuk, annyival is inkább, mert az anyag, a melyet e jegyzékből Buchwald két kötetes könyve felölel, a mi kivonatos kéziratunknak csupán az első 7 oldalát meríti ki: a többi 94 oldal anyaga, a mely az 1572—1610. évek ordinationalis feljegyzéseit tartalmazza, mindeddig a kiadatlan wittenbergi eredeti sorsát osztotta. Buchwald ugyan említi (II. k. IV. 1.), hogy Bartholomaeides 1817-ben megjelent «Memoriae Hungarorum» czímű munkájában a wittenbergi ordinationalis jegyzőkönyveket egyik főforrásaként használta — s ez tényleg úgy is van. Ámde tudnunk kell, hogy Bartholomaeides különben kiváló s az eredeti forrás értékével bíró munkája csupán azon magyar ifjakat vette figyelembe, a kik Wittenbergben az egyetemre beiratkoztak és ott tanultak («M. H. qui in alma condam universitate Vitebergensi a tribus proxime concludendis saeculis studia in ludis patriis coepta conflrmarunt»), — viszont, hogy a Wittenbergben ordinált magyarok legnagyobb része nem a tanulás, de csupán az ordinálás czéljából fordult meg a lutheránus Athenaeban, úgy hogy ezeknek csak elenyésző csekély része található Bartholomaeides könyvében, a ki különben is forrását csak kivonatosan használta. így hát az anyag, a melyet kivonatos kéziratunk tartalmaz, mindezideig tényleg legnagyobb részében, sőt mondhatjuk egészében teljesen kihasználatlan volt.