Prónay Dezső – Stromp László: Magyar evangélikus egyháztörténeti emlékek a tótprónai és blatniczai Prónay nemzetség acsai levéltárából és könyvtárából (Budapest, 1905)

I. Wittenbergben lelkészszé avatott magyarok jegyzéke (1541—1610.)

E tény a milyen indokolttá épp oly kivánatossá is teszi az «Index ordinátor. Vittebergae» kiadását. Ez alkalomból azonban meg kell jegyeznünk a következőket: 1. A mi kivonatírónk a «Hungari», «aus Hungarn» stb. kifejezések alatt mindig az akkori Magyarországot érti, Erdély kizárásával. E tekintetben annyira gondos és következetes, hogy pl. egy helyen (1. alább 1546. július 21. kelettel 13. sz. a.), minthogy az eredetiben «Clausenburg in Ungarn» áll, hát ez adatot közli ugyan híven, de kötelességének ismeri zárjelben hozzátenni: «Sed Claudiopolis est in Transylvania». Azért az erdélyi vonatkozású ordinationalis bejegyzéseket, egyetlen eset kivételével (1. alább 1553. október 4. 47. sz. a.) következetesen mellőzi is. 2. E mellett többször átugrik egy s más bejegyzést, a melyek pedig magyarországi származású és elhivatású, vagy magyarországi származású de idegen elhivatású, vagy idegen származású, de Magyarországon tanult vagy alkalmazott egyénekre vonatkoznak, pedig a kulturkép teljessége érdekében nekünk minden legkisebb adat becses, azokat mellőznie a hazai történetkutatásnak nem szabad. Kéziratunk e két pontban részletezett fogyatékosságait s hibáit mi az eredeti alapján pótoljuk és pedig akképen, hogy e pótlásokat a jegyzék-szöveg időrendi egymásutánjában illesztjük be, és pedig, hogy alapszövegünktől jól szemlélhetően megkülönböztessük, beljebb tolt sorokban s dült betűkkel. Ilyformán, daczára e pótlásoknak, a melyek különben is csak 1572-ig terjednek, a mi alapszövegünk az eltérő betűforma következtében, egész terjedelmében tisztán ki fog emelkedni. 3. Az írásmód tekintetében is jelentékeny eltérés van a wittenbergi eredeti és a mi kivonatos szövegünk között. Utóbbi már az eredetinek antik írásmódját (pl. «Vniversitet>) a XVIII. század fejlettebb írásmódja szerint modernizálja («Universität:»). E tekintetben a variáns lectiókat mind feltüntetni annyit jelentene, mint a két szöveget columnaszerűen egymás mellé nyomatni. Ám erre szükség nincs. De igenis szükséges az eredetiből mind azon variáns lectiókat közölni, a melyek egyes nevekre vonatkoznak, avagy tárgyi eltérést mutatnak. A wittenbergi szöveg e variánsait mindenütt a mi alapszövegünk illető helyéhez illesztett számnak megfelelő jegyzet alakjában, vonal alatt közöljük. 4. A «Wittenberger Ordiniertenbuch»-nak Buchwald által kiadott s 1572-ig terjedő részében az egymást követő bejegyzések, mindkét kötetben újból elölről kezdődő arabs számozással vannak jelezve. A szövegkritikai összehasonlítás megkönnyítése szempont-