Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

I. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió előtt - 11. §. Az énekek

-egyház misekönyvében az antifónák és kollekták, úgyszintén az orácziók nagy része is a zsoltárokból vétetett. A figyelmet már ez is rájuk irányította. Bibliafordítások között a zsoltárok átültetései a leggyakoribbak. A középkorból is szép emlékeink maradtak. A zsidó gondolat-ritmusokat egyikmásik egészen ügyesen tünteti fel. Bizonyos beosztás látható rajtuk, a gondolat-ritmus mintha egyenlő részre szelné fel a versszakok első és második felét. Gyakori fordításaik, csaknem verses alakjaik, összevetve azzal, hogy az ének Nagy 'Gergely rendszere szerint és a szerzeteskarok által adatott elő, a hol egészen kötetlen prózák is betaníthatok voltak, — mint a credo, az úri ima stb. — arra engednek következtetni, hogy ezek a templomokban ránk maradt szövegükben énekeltettek. A zsoltárokat ma sem magyar versesformák szerint, hanem prózák alakjában éneklik,

1 a melyeknek költői formáját csak a zsidó gondolat-ritmus érezteti. Kódexeink közül a zsoltárokkal a legnagyobb rendben, mondhatjuk bátran, hogy rendszer szerint, a keszthelyi kódexben találkozunk. Itt a régi Hieronymus-féle felosztás módjára nyolcz rész alá soroztainak. Első rész: I—XXV. Második rész: XXVI—XXXVII. Harmadik rész: XXXVIII—

LI. Negyedik rész: LII-LXVII. Ötödik rész : LXVIII—LXXIX. Hatodik rész : LXXX—XCVI. Hetedik rész: XCVII—CV1II. Utolsó rész: CIX—CL. Külön közli mégegyszer a hét bűnbánó zsoltárt : 6., 21., 37., 50., 101., 129., 142. Zsoltárokat tartalmaznak még az Apor-kódex (XV. sz. végéről), Döbrentei-kódex (1508) és már a következő korszakba átnyúlva a Kulcsár-kodex (1580—31). A mint a későbbi zsoltároknál, úgy itt is, összehasonlítás czéljából a XXIII. zsoltárt közlöm, a mely a kódex számozása szerint XXII-nek neveztetett. 1 Zsikovics Ferencz : Officium Divinum 197 stb.