Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

I. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió előtt - 12. §. A prédikáczió

XXIII. zsoltár. Vr byr engemeth, ees semybe nekem fogyatkozásom nem lezen eeltete feldnek helyen, oth engemeth zerze Eeltetew vyzen fel newele engemeth, een lelkemeth meg fordeyla Bee wyn engemeth w ygassaganak w newerth Merth ees ha een yarandok halai arnekanak kezepette nem felek gonozokath merth the een welem wagy Te wezed ees the ystapod \vk engemeth meg vygastalanak Zerzetheel aztalth the eleted azoknak eleue, kyk haborgathriak engemeth Meg keneed olayal een feyemeth, ees een wyaztalo poharom ygen lyzta Ees the yrgalmassagod kwuessen engemeth mynd een eletembe Ees hogy een lakozyam een Vramnak hazaba mynden napon 12. §. A prédikáezió. Többen vannak, a kik Temesvári Pelbárton kívül ebből ;i korszakból sem prédikátort, sem prédikácziót ismerni nem akarnak. Egyszerűen tagadják, hogy ebben a korszakban az egyházi szónoklat története anyagot találna,

1 Feleletünk erre szintén egyszerű és csak annyi lehet, hogy a reformáczió előtt írott kódexek az ellenkezőt bizonyítják. Bennük prédikáezió czímen több egyházi beszéd foglal helyet, a melyek a prédikáezió létezését kétségbevonhatatlanul igazolják. De hogy saját maguknak egyedül álló tanúi ne legyenek, hivatkozhatunk a zsinatok határozataira, a melyek világosan szólanak a prédikálás fennállása mellett erre vonatkozó intézkedéseikben. Már István király dekrétumai elrendelik, hogy azt, a ki fecsegéssel és illetlen magaviselettel másokat megbotránkoztat a templomban, vesszővel büntessék.

2 így a hallgatóság, erős 1 Kovács Albert: Homiletika, 68. oldal 2 Péterfy : S. C. 9. 1.