Sörös Béla: A magyar liturgia története I. A keresztyénség behozatalától a XVI. sz. végéig (Budapest, 1904)

I. Rész. A magyar liturgia története a reformáczió előtt - 11. §. Az énekek

3. Zsoltárfordítások. A zsoltárok kezdettől fogva mindig nagy tiszteletben állottak a keresztyének előtt. A történeti hagyományok és szokások ezeket adták ajkaikra, úgy hogy a keresztyénség legelső énekei a zsoltárok voltak. Az első századok egyházi atyái és doktorai meleg szeretettel emlékeznek róluk. Ambrosius az első zsoltár fejtegetése közben, teljes elragadtatással festi a zsoltárok hatását : „Mi szebb — kérdi — a zsoltárnál '? Isten dicsőítése ez, s a keresztyének hitvallomása. Meghagyja ugyan az apostol, hogy a nők hallgassanak az egyházban, de a zsoltárokat igen szépen éneklik. .. Az öregek feledik szigorúságaikat, komolyságukat. Fiak és leányok veszély nélkül énekelnek kedves hajlékony szavukkal. Mennyi bajt okoz az egyházban felolvasások alkalmával a nép csendben tartása, — de mihelyt hangzik a zsoltár, azonnal mindenki elhallgat. Királyok és császárok szintúgy énekelhetik a zsoltárokat, mint a nép. Mindén fáradság nélkül megtanulhatók, s örömmel emlékünkben tartjuk. Az egyenetlenek között egységet szülnek, s a megbántottakat kibékítik. Ki is ne bocsátna meg annak, kinek szavával egyesülve emelkedik Istenhez ? A zsoltár egyszersmind tanítás és gyönyör. Gyönyörködve énekeljük ; okulás végett tanuljuk. Nem tartós az, mit kényszerülve kell tanulni ; de a mit valaki örömmel tanult, többé el nem felejti." Chrysostomus megjegyzi, hogy a korabeli keresztyének, mivel a zsoltárokat nagyon gyakran énekelték, éneklés közben a zsoltárokat annyira megtanulták, hogy az egyes zsoltárok szövegeit mind végig könyvnélkiil tudták. A világi zenével Összevetve pedig azt mondja róluk: „hogy az ördögök buja szerelmes dalaik behozatalával mindent el ne ronthassanak, adta Isten a zsoltárokat, melyekben gyönyörködhetünk, s a melyek egyszersmind hasznunkra szolgálnak". Hieronymus meg gyakorlati értékesítésük kedvéért felosztotta a zsoltárok könyvét hét részre, a hét napjai szerint, és belőlük minden napon bizonyos számban, e beosztás szerint, kellett énekelni a betlehemi zárdában. Nálunk is nagy kedveltségnek örvendettek. A római